Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia Miért lehetett hát Grozának olyan fontos és sürgős a látványos magyarromán kultúrhét 1946 márciusában? Meg Tamási hazacsábítása? Talán csak nem azért, mert Párizsban júliusra tervezték a magyar és a román békeszerződés előkészítését, amelyet aztán 1947. február 10-én aláírtak. A magyarországi részvétel egy ilyen látványos kulturális akcióban azt hivatott igazolni, hogy a románok képesek igazán megoldani a nemzetiségi kérdést, ők tudják összebékíteni a nemzeteket. Még akkor is, ha éppen kommunisták... Ezt a párizsi döntést kellett jól előkészíteni. Ha már Mária királynő udvarhölgyei nem lehettek jelen, mint hajdan Trianonban, hát kellett egy kis magyar-román vigadalom. Groza a Bukarestbe látogató magyar kulturális küldöttség előtt még Észak-Erdély közigazgatási autonómiáját is kilátásba helyzete a román állam keretein belül. Annyira naiv, tájékozatlan lett volna Groza, hogy ne tudta volna, éppen abban az időszakban kerültek feketelistára Tamási Erdélyben maradt írótársai: Bözödi György, Nagy Elek, Daday Loránd, Nyirő József, Wass Albert, Reményik Sándor... Vajon milyen sorsa lett volna a hazatérő Tamásinak? Megvásárolták volna? Aligha hihető ez Ábel hajlíthatatlan szerzőjéről... Nem tekinthető biztatónak, hogy Erdély-szerte tovább folytatódtak a magyarellenes retorziók, napirenden voltak a nemzeti konfliktusok. A kormányfői ígéretek és szép szavak ellenére, azokkal párhuzamosan ugyanis a mélyben súlyos folyamatok indultak be. Csendben megkezdődött Romániában az agrárreform és az államosítás. A potsdami konferencia döntése Romániát a szovjet érdekszférába utalta, csakhogy a hidegháború kezdetéig a sztálini társadalmi modell kiépítése lassan indult meg, alig észrevehetően. Valójában ugyanazok a folyamatok indultak el, mint a többi kommunizmus sújtotta országban, sőt az is elmondható, hogy elvileg Románia minden állampolgárát egyformán érintették. Valójában azonban érezhetően és kimutathatóan jobban sújtotta a romániai magyarokat, leginkább ellenük irányult. A nagyromán projekt ideiglenesen háttérbe szorult, de azért működött. A hírhedt CASBI-törvény, az agrárreform(1945), az államosítás (1948) elvileg mindenkit sújtott, de a legsúlyosabban a magyarságot érintette, és célzottan közösségi léte alapjait kezdte ki, nyelvi és kulturális identitását, az anyanyelvű oktatást és kulturális életet, az egyházat, a magyar közösségi lét gazdasági alapjait, társadalmi és közigazgatási szerkezetét. A törvények kifogásolhatatlanok voltak, elvileg nem a nemzeti kisebbségeket vették célkeresztbe, csakhogy nehezebben kimutatható módon, a végrehajtásuk súlyosabban érintette a magyar közösséget. 215
