Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
T áborszemle Beke Mihály András béketárgyalásokra az elrémített-elmenekült magyaroktól megtisztított helyzetet teremtsenek Erdélyben. A Maniu-gárdisták vérgőzös ámokfutásának végül a szovjet hatóságok vetettek véget, akik a magyar vezetők panaszára válaszul november 7-én katonai közigazgatás alá vonták Észak-Erdélyt. November 12-én Vinogradov tábornok, a Romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság helyettes elnöke emlékiratban felszólította Sănătescu miniszterelnököt, hogy haladéktalanul vonja ki a román közigazgatást Észak-Erdélyből. November 14-én megszüntették a román hatóságok működését, és Észak-Erdély 1945. március 13-áig szovjet parancsnokság alá került. Egy furcsa, reményeket ébresztő, történelmileg máig érvényes tanulságokkal szolgáló rövid fél év kezdődött Észak-Erdély életében. Ezt az időszakot az erdélyi magyarság úgy élte meg, mint egy 126 napos viszonylagos „autonómiát”, amely a szovjeteknek volt ugyan köszönhető, de máig nosztalgikus hivatkozási alapja az erdélyi magyarságnak. Nagyvonalú szovjet katonai ellenőrzés alatt ugyan, de Észak-Erdélyben kialakult egy kétnyelvű adminisztráció a kolozsvári székhelyű Észak-Erdélyi Központi Tanácsadó Testület vezetésével. Kolozsvár az orosz bevonulás első percétől Észak-Erdély fővárosaként, Bukaresttől függetlenül intézte ügyeit. Kolozsvári központtal megalakult a Magyar Tankerületi Tanács a magyar tannyelvű iskolák igazgatására. Decemberben megindult a tanítás a magyar tannyelvű iskolákban. A Ferenc József Tudományegyetem Kolozsvári Magyar Egyetem néven folytatta működését. A magyar településeken a Magyar Népi Szövetség gyűlésein jelölték ki a települések vezetőit a nemzetiségek számaránya szerint. Észak-Erdély legtöbb megyéjében szabadon voltak használhatók a magyarság szimbólumai és a magyar nyelv. A kétnyelvűséget néhány megyében törvényesítették. 1945. február 10-én Vasile Pogáceanu, Kolozs vármegye főispánja nyelvrendelettel szabályozta: „az állami, megyei és városi hivatalban mindennemű felirat magyar és román, illetve román és magyar nyelven függesztendő ki a szerint, amint az illető város vagy község lakossága magyar vagy román többségű. Minden hivatalos rendeletet két nyelven kell kiadni a fenti elvek szellemében.” Kétnyelvűek voltak az utca- és településnevek. Gyárfás Albert, Háromszék alispánja egy 1944. november 18-ai gyűlésen kijelentette, hogy a vármegye, bár Románia része, de magyarlakta terület, ezért „hivatalos nyelve a magyar és a román egyenlő érvénnyel”. Persze a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a magyar többségű Szatmár megyében a tisztviselők 208
