Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia az erdélyi magyarok ellen. Az ún. Maniu-gárdistákból álló félkatonai szervezetek brutális tömeggyilkosságokat követtek el a Székelyföldön: ártatlan civileket kínoztak meg, fejeztek le vagy lőttek agyon. A mészárlásoknak mintegy kétszáz polgári áldozata volt. Ugyanakkor a magyar férfilakosságot, civileket válogatás nélkül nagy számban hurcoltak el magukkal a dél-erdélyi, földvári internálótáborba. A retorziók igazi céljáról világosan árulkodik az erdélyi Világosság 1945. szeptember 30-ai számában Veres Pál beszámolója: „A harcoló szovjet csapatokat rosszindulatú körök félrevezették, és így a kolozsvári magyarokat, mint partizángyanúsakat vitték el. Egyedül a kis Györgyfalváról negyven magyar férfit hurcoltak el. Kolozsvárról mintegy háromezer magyart. Közöttük számos kommunista és szocialista munkást és olyan magyar vezető férfiakat, akik éppen azért tagadták meg a katonai szolgálatot és maradtak vissza Kolozsváron, mert nem akartak a német célokért harcolni és hűek maradtak demokratikus világnézetükhöz... Sorsukról a következő megdöbbentő adatokat közöljük: az elhurcolt észak-erdélyi magyar férfiakat a román hatóságok a Brassó mellett fekvő földvári fogolytáborba zárták. A tábor életéről csak azok az asszonyok tudtak beszámolni, akik meglátogatták férjeiket... Asszonyok beszélik, hogy a múlt héten 79foglyot, akik átálltak a román vallásra, szabadon bocsátottak” (kiemelés - B. M. A.). A többiek, több százan, akik ragaszkodtak a vallásukhoz, azaz a magyarságukhoz, ott pusztultak el az internálótáborban. A bosszúvágyon és a kollektív felelősségre vonáson kívül a brutális román vérengzések a nagyromán projekt megvalósítását szolgálták: a homogén nemzetállam víziójában élő román politikai elit a magyarság tömeges elűzését, vagyonuk megszerzését tűzte ki céljául. Az 1944 őszi székelyföldi, szárazajtai, csíkszentdomokosi vérengzéseknek felsőbb szinten kigondolt tudatos stratégiai céljuk volt. Figyelemre méltó párhuzam, hogy a nem éppen magyarbarátságáról ismert Benesnek is volt olyan elképzelése, hogy a szlovák felkelés során majd egy-két felvidéki tömegmészárlás hírére a magyarok tömegesen elmenekülnek szülőföldjükről. Végül másként szabadultak meg a magyaroktól... Lám, Ionel Pop is azt nyilatkozta a román sajtóban 1944 októberében, hogy Erdélyben a nemzetiségi kérdés most már hamarosan végleg megoldódik. A németek nem számítanak többé, ők le vannak írva, elmennek. A magyarok pedig vagy tudomásul veszik, hogy Erdély immár örökre Romániához tartozik, és beolvadnak, vagy a románoknak valamilyen más megoldáshoz kell folyamodniuk, például a kitelepítésükhöz... A Ma- niu-gárda vérengzéseinek az volt a valódi nagyromán célja, hogy a majdani 207
