Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? „Hiszen én nektek adom Erdélyt, ha kell Aradig és Máramarosszigetig is, a magam külön hazácskáját szintén, de nem hal-e majd ebbe Románia, akit én szeretek, s akinek én önzetlenül s már régen álmodom a legfényesebb jövendőt?... De a dilemmás Erdéllyel évszázadok marasztaló szellemét lá- zítja föl a vad haza-politika, s hazátlanná tenne két szerencsétlen s minden más, nemes fölszabadulásra joggal váró nációt.” (Ady Endre: S ha Erdélyt elveszik? [1912]) „Hát akkor, elvtársak, énekeljük el az Internacionálét! Már ha valaki még emlékszik rá...”, fordult Ceauşescu a körülötte állókhoz. Bukarestben vagyunk, 1989 novemberében, a Román Kommunista Párt XIV. kongresszusán. Ceauşescu derűs, éppen újraválasztották elnökké, előre megjósolható módon és nyilván kétségbevonhatatlan többséggel, miután lelkes és szokás szerint fárasztóan hosszú beszédben elítélte a többi, lassan már csak volt „szocialista” országban éppen zajló rendszerváltozásokat, és bizonyos volt benne, hogy különutas „sokoldalúan fejlett szocialista társadalmát”, pontosabban az ő személyes hatalmát, az agresszív nacionalista-sztálinista diktatúrát nem fenyegeti veszedelem, ura a helyzetnek és népének. Rosszul érezte... A protokoll szerint a kommunisták nemzetközi himnusza zárta volna a párt- kongresszust, de hát a pikírt elnöki intelem hatására még a jobb memóriájú elvtársak is sürgősen elfelejtették azt. Már ha egyáltalán a jelenlevő vezető elvtársak közül valaki valóban emlékezett rá. Vagy ha egyáltalán valaha is tudta... Ami szinte meglepő lett volna egy olyan országban, amelyben kötőszóvá lett ugyan a „marxista-leninista” jelző, de ahol a hatvanas években, Gheorghe Gheorghiu-Dej idejében adták ki utoljára cenzúrázatlanul Marx műveit, később már csak erősen megválogatva, végül aztán már sehogy sem. És ahol a május elsejei felvonulásokon egyre kevesebb Marx, Engels és Lenin- portré volt látható, a nyolcvanas években el is tűntek végleg mindenhonnan. Átadták helyüket Neki... 199
