Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Táborszemle Beke Mihály András Egy olyan országban egyébként, amelyben manapság a lakosság kétharmada megválasztaná Ceauşescut elnöknek ezúttal demokratikusan, titkos szavazással, őszintén. Legalábbis az Adevărul című bukaresti napilap nagy vihart kavart 2013. novemberi felmérése szerint. A romániai lakosság kétharmada, nyilvánvalóan leszámítva a romániai magyarságot és a maradék németséget, meglehetősen impozáns többséget jelent. A lap felmérése szerint a megkérdezettek 47 százaléka vélekedett úgy, hogy Ceauşescu „inkább pozitív szerepet töltött be” Románia történelmében, 45 százalékuk szerint pedig a kommunizmus jó és igazságos társadalmi rend volt. Figyelemreméltó, hogy a Kondukátor elődje és hajdani mentora, a kommunizmus romániai meghonosítója, a nacionalista pártvezér, Gheorghe Gheorghiu-Dej mostanság 42 százalékos post mortem népszerűségnek örvend, úgy vélekednek róla, hogy pozitív hatással volt Románia sorsára... Szívderítő, hogy ez mégiscsak a kisebbség véleménye, és hogy a tanult román fiatalok egészen másként állnak a kommunista közelmúlthoz. Ám roppant meggondolkodtató, hogy éppen azok a kevésbé iskolázott idősebbek gondolnak vissza nosztalgiával a Ceauşescu-fdle „aranykorra”, akiknek volt szerencséjük vagy szerencsétlenségük (akkoriban inkább így gondolták!) beleszületni, átélni annak „gyönyöreit”. Akárcsak az is, hogy a diktátor házaspár kezdetben névtelen sírja a Ghencea temető egyik eldugott sarkában ma örökösen friss virággal borított zarándokhely... Vajon csupán a hajdani, nagyon szerény létbiztonság iránti sóvárgás volna ennek a korokon és korszakokon átívelő népszerűségnek a magyarázata? Vagy valami más?! A helyzet megértéséhez tisztában kell lennünk azzal, hogy a magyarországi és a romániai rendszerváltó folyamatok más gyökerűek, egészen másként megélt, eltérő belső folyamatok vezettek azokhoz a különböző kommunista országokban. Egészen más irányból egészen másfajta diktatúrák vezettek a rendszerváltozásokhoz. A bennünket, (erdélyi) magyarokat legközelebbről érintő két kommunista rezsim között az igazi különbség nem „csupán” az, hogy a magyar egy bársonyos, rafináltabb és manipulatívabb diktatúra volt, szemben a kíméletlen, agresszív, nyers és primitív románnal. Aczél György, a kádárizmus ravasz ideológusa ismerte a régi igazságot: nem az az igazi rabság, ha nem tehetjük azt, amit akarunk, hanem ha nem is akarhatjuk azt, amit igazán akarunk. A gondolatainkat manipulálta máig ható sikerrel, a cselekedeteinket csak ha már nagyon muszáj volt. A Kondukátor a maga cipészipari végzettségével nem volt ennyire rafinált. A román diktatúra durván magát a szabadságot, míg a magyar kifinomultan a szabadság vágyát 200
