Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György már maga volt a nagybetűs Nyugat a maga tisztaságával, kulturáltságával, árubőségével, korrektségével. A ’80-as évek közepén-végén az életszínvonal megközelítette az osztrákot, nem volt ordító különbség a főváros (Ljubljana) és a vidék között, érződött a szervezettség, a tudatos gondolkodás és tervezés. Szlovénia elvált-elszakadt a Balkántól. Jól érezhető volt ez a politikai kultúrában, érettségben is, nem véletlenül itt tartották a hatalmas országban az első demokratikus és többpárti választásokat 1990 áprilisának elején, amit az ellenzék meg is nyert. Ez várható is volt a szlovén mentalitás alapján, hiszen újra, jobbra vágytak. De a szlovén mentalitásnak része az emberi teljesítmény elismerése, megbecsülése is. így az egykori kommunista, majd reformer, muraszombati (Murska Sobota) születésű Milan Kucsant választották köztársasági elnökké. A miniszterelnök Lojze Peterle lett. Kapcsolatuk ugyan nem volt baráti, de tudtak együtt dolgozni (Szlovéniáért). Kucsan régi pártkapcsolatai révén még megpróbált hatni Milosevicsre a józan ész (konföderáció) alapján, de ugyanúgy sikertelenül, mint Kiró Gligorov macedón elnök, aki Alija Izetbegovics bosnyák elnökkel közösen próbálkozott egy a föderáció és a konföderáció (aszimmetrikus föderáció) elemeit vegyítő alkotmánytervezettel . A szlovén vezetők és a lakosság is látta, illetve belátta, hogy Belgráddal lehetetlen bármilyen (állam)formában tovább együtt élni, Szlovénia számára csak a teljes függetlenség, az önálló államiság lehet a jövő, amit minden normális ember békés keretek közt kívánt megvalósítani. (Ebben a pattanásig feszült helyzetben, arra is figyeltek, hogy Lendván (Alsólendva/Lendava) tájékoztassák az autochton magyarság képviselőit szándékaikról, s megkérdezzék véleményüket. Ez a következetes gondolkodás vezet el oda, hogy az önállóság kivívása után fölálló szlovén külügyminisztérium által akkreditált, első budapesti szlovén nagykövet muravidéki magyar: dr. Hajós Ferenc személyében.) Horvátország mindenben követte Szlovéniát Jugoszlávián belül, de rendszeresen egy kicsit lemaradva. Nem volt olyan mély és strukturált az előkészület az önálló államiságra, mint a nyugati szomszédnál, ahol az alkotmánybíróságtól az élelmiszertartalékokon át a saját légitársaságig minden készen várta a leendő Szlovén Köztársaságot. Bár Zágráb nyolcszáz évig társult része volt a Magyar Királyságnak, s komoly történelmi múlttal rendelkezett, nagyon hiányzott az a közel húsz év, amit a belgrádhű horvát kommunisták uraltak 1971 után. Terhelte továbbá a megfontoltabb gondolkodást a zsigeri szerb-horvát ellentét, ami abban nyilvánult meg a legjobban, hogy 160
