Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia Milosevics azért is lenézte a szövetségi kormány miniszterelnökét, mert hor- vát volt, de ez nem akadályozta meg abban Slobót, minden szerbek vezérét, a korábbi bankigazgatót, hogy ne tulajdonítson el önkényesen a szövetségi tartalékokból körülbelül nyolcszázmillió dollárnak megfelelő összeget. (R. Reagan, emlékszünk, ennyit adott az olimpiai részvételért.) Már meg is volt a pénz a szerbiai választásokra, amit se a vezér, se a nép nem sürgetett igazán, az előbbi a hatalmát, az utóbbi a szerbségét élvezte, s azt hogy gyűlölhet. Csak egy nagyon vékony rétege volt a szerb értelmiségnek, akik legalább megírták ezt a helyzetet, de egy verssel vagy esszével, netán pár könyvvel ezt a hangulatot megtörni nem lehetett, miközben 1990 nyarán minden tag- köztársaság arra koncentrált, hogy honnan szerezzen még fegyvert, lehetőleg minél többet és korszerűbbet, ha már a JNH (Jugoszláv Néphadsereg) teljesen szerb kézbe került. (A nem szerb főtisztek és tisztek dezertáltak és „haza mentek”, a behívottak egyre többen tagadták meg a sorkatonai szolgálatot.) Még Magyarország is szállított amatőr módon Horvátországba (ekkor még hivatalosan tagköztársaság) géppisztolyokat és lőszert, amit a szövetségi (mindig is szerb) belügy „kifigyelt”, s Belgrád megpróbálta az ügyet világbotránnyá fokozni, sikertelenül. Tagköztársasági választások, Jugoszlávia végnapjai A szövetségi Jugoszlávia fennállásának negyvenöt éve alatt majdnem minden reform, reformkísérlet, módosítási jobbítási szándék Szlovéniából, a legfejlettebb tagköztársaságból indult el. Szlovénia a maga nem egészen kétmillió lakosával és húszezer négyzetkilométernyi területével homogén egységnek számított a tarka föderáción belül. Északon (Muravidék) az a pár ezer magyar és délen (portorozsi öböl) ugyanennyi olasz viszonylag harmonikusan és békésen élt együtt a keresztény-katolikus, toleráns szlovén nemzettel. Ami még ennél is fontosabb, Szlovénia területén nem éltek szerbek. A második Jugoszláviában az évtizedek alatt a szlovének elkülönültek a társnemzetektől, nyelvük is a legjobban különbözött (főleg szókészletük) a többiekétől. Mentalitásukban erősen érződött az osztrák-német hatás, Szlovénia állam volt az államban. Utóbbi megállapítást, hol burkoltan, hol nyíltan a „többiek” is elismerték, néha irigyelték őket (leginkább a horvátok), mások fölnéztek a szlovénokra (a macedónok és a montenegróiak), és sokak számára Szlovénia 159
