Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Drúzsba kötve Csehszlovákia Magyarország északi része, a Felvidék (48 936 km2) és Kárpátalja (12656 km2) összesen 62423 km2 területtel. A hazánktól elszakított lakosság lélek- száma 3 millió 517 ezer fő volt, ebből összesen 1 millió 85 ezer magyar (30,8%), 462 ezer ruszin (13,2%). A Felvidéken ekkor 1 millió 686 ezer szlovák (57,6%) élt. Az 1930. évi népszámlálás idején a 140508 km2 kiterjedésű Csehszlovákia kereken 14 millió 479 ezer lakosából 9 millió 698 ezer fő (66,91%) vallotta magát „csehszlovák” nemzetiségűnek. A népesség egyharmadát, összesen 4,9 millió főt nemzeti kisebbségek alkották: ebből 3 millió 231 ezer német (22,32%), 692 ezer magyar (4,78%), 549 ezer ruszin (3,79%), zsidó 186 ezer (1,29%), 82 ezer lengyel (0,56%) volt. Kiragadva, a magyarság 1930. évi valós száma ekkor 708 ezer fő lehetett. Ezen felül ekkor még több tízezer felvidéki és kárpátaljai magyar nem kapta meg a csehszlovák állampolgárságot, és jogilag hontalan állapotú volt. Csehszlovákia megörökölte az Osztrák-Magyar Monarchia ipari teljesítőképességének 70%-át, főként nehéziparát. Ezt azt jelentette, hogy Csehszlovákiát az akkori Európa negyedik legfejlettebb országaként tartották számon. Eközben nagy szakadék húzódott az iparosodott cseh tartományok és az ország keleti része, a mezőgazdasági jellegű Felvidék és a Prágától még távolabb elhelyezkedő fejletlen Kárpátalja között. Az 1920. február 29-én elfogadott alkotmány Csehszlovákiát parlamentáris köztársasággá nyilvánította, amelynek törvényhozó szerve a kétkamarás nemzetgyűlés lett. A képviselőházában 300, a szenátusban 150 tag foglalt helyet, akiket a választások során számos párt küldött a törvényhozásba. Ezért a területében bőségesen megjutalmazott országot polgári demokratikus „mintaállamként” emlegették, amely azonban nem felelt meg a valóságnak. A lényege ugyanis a kétarcúság volt: egyik oldalán liberális berendezkedéssel, a másikon viszont az ország lakosságának egyharmadát alkotó nemzetiségek millióival (elsősorban németek és a magyarok) szemben kíméletlen megkülönböztető és elnyomó politikát folytatott. A cseh és szlovák középbirtokos parasztság számára kedvező 1919. évi agrárreform - mely a nemzetiségeket hátrányosan sújtotta - után természetszerűen a Köztársasági Párt (népszerű nevén Agrárpárt) vált az ország legbefolyásosabb politikai erejévé. Az 1920-1930-as években az öt vezető cseh tömörülés - az agrár, a szociáldemokrata, a nemzeti szocialista, a nemzeti demokrata és a néppárt-és az államhatalommal együttműködő német, ún. aktivista pártok részvételével alakult, koalíciós kormányok váltották egymást. 15
