Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Táborszemle Botlik József Csehszlovákia Kommunista Pártja, az ellenzék vezető ereje, a CSKP nyilvánosan tevékenykedhetett. Szlovákiában (Szlovenszkó) az ország keretein belül önállóságot követelő, Andrej Hlinka (1864-1938) által irányított Szlovák Néppárt volt a legnépszerűbb. A felvidéki magyarság politikai tömörülései - Országos Magyar Kisgazda és Földmíves Párt, Országos Keresztényszocialista Párt - már az államalakulást követően, 1920-ban megszerveződtek. Később, 1925-ben jött létre az Egry Ferenc (1864-1945) vezette kárpátaljai Magyar Jogpárt és a fenti országos magyar kisgazdapárt egyesüléséből a Magyar Nemzeti Párt. A magyar tömörülések mindvégig ellenzéki politikát folytattak, és a gyakori választások során állandóan volt néhány képviselőjük a csehszlovák nemzetgyűlésben, illetve a szenátusban. Csehszlovákia nemzetközi védelmét szolgálta a Franciaországgal 1924-ben aláírt barátsági és szövetségi szerződés, majd 1935-ben a Szovjetunióval kötött kölcsönös segítségnyújtási megállapodás. Már az államalakulás idején, 1918-1920-ban a prágai kormányzat több nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettséget közel öt millió fős nemzeti kisebbsége - magyarok, németek, rutének, lengyelek - jogainak megadására. Az ország legfelső, szinte kizárólag cseh vezetése azonban folytonosan halogatta a Szlovákia és Kárpátalja számára megígért autonómia bevezetését. Az előbbiekből következett, hogy a belpolitikai életet alapvetően megterhelte a megoldatlan nemzetiségi kérdés és a hivatalos szólamokkal ellentétes, a valóságban végzetesen rendezetlen cseh és szlovák viszony. Ráadásul a mértékadó állami eszmeiség a szlovákokat az egységes „csehszlovák” nemzet részének tekintette. Emiatt a nagyobb önkormányzatért küzdő Szlovák Néppárt egyre nagyobb népszerűségre tett szert, és az 1920-as évek második felében a prágai vezetés, a szervezet növekvő súlya miatt, kénytelen volt engedményeket tenni. Az autonómia megadása helyett azonban 1928-ban tartományi alapon négy fő részre tagolták az ország közigazgatását: Csehország, Morvaor- szág-Szilézia, Szlovákia és Kárpátalja. Képviseletükre tartománygyűléseket hoztak létre kétharmad részben választott, egyharmadban kinevezett tagokkal. A szlovák önrendelkezés kivívására 1932-ben Genfben alakult emigráns Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Frantisek Jehlicka (Jehlicska Ferenc, 1879-1939), a prágai nemzetgyűlés volt tagja, egyetemi tanár 1933-ban francia, német és magyar nyelvű felhívást adott ki Bécsben. Ebben azt fejtegette, 16
