Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia Kostunica [későbbi szerb államfő], akit bírálata miatt eltávolítanak a Belgrádi Egyetem Jogi Karáról.) A két autonóm tartomány alkotmányjogilag területi jellegű volt, nem etnikai, amit az összes fél hangsúlyozott. Ezen a koszovói albánok csak mosolyogtak, mivel arányuk az autonómián belül és az azzal határos területeken is folyamatosan nőtt, s már meghaladta a 80%-ot még a belgrádi (csökkentő) statisztikák adatai szerint is. Vajdaságban ez a legnagyobb nemzetiséget kitevő magyarság (400000) irányából úgy néz ki, hogy a Szocialista Autonóm Tartomány 150 fős parlamentjében (Báni Palota) 37 magyar nemzetiségű képviselő foglalt helyet. A szövetségi parlamentben 110-en képviselték a tartományt, közülük 26 volt magyar. Ezek a számok megfelelnek nagyjából az etnikai arányoknak, tükrözik azokat. Ilyen jellegű kisebbségi magyar népképviselet sem Csehszlovákiában sem Romániában, a Szovjetunióról ne is beszéljünk, nem volt. S ez igaz akkor is, ha tudjuk azt, hogy szigorúan egypártrendszerről beszélünk. Közvetve erősítette a helyi magyarság helyzetét, hogy 1974 és 1978 között megépült, elsősorban az arab olajimportra tervezett Adria-kőolajve- zeték jugoszláv-magyar közös beruházásban. A Krk szigetéről induló modem „csőkígyó”, amely horvát területen 300 km, magyar területen 200 km hosszú, végállomása a százhalombattai finomító volt. Kapacitása 10 millió tonna évente. (Ez még ma is fedezné az évi teljes magyar olajszükségletet.) Bár Moszkvában nem örültek, hogy a Barátság kőolajvezeték konkurenciát kapott, némi rosszallás után tudomásul vették azt. Az új alkotmány bevezetését a JKSZ X. kongresszusa „zárta” 1974 májusában, ahol Titót mandátuma korlátozása nélküli időre a JKSZ elnökének is megválasztották. Még egy kongresszuson (1978) elnökölhetett, majd hosszú betegség után, 88 évesen Ljubljanában elhunyt 1980. május 4-én. (Az orvosi jelentés szerint 15h 04’-kor. Az összes jugoszláv rádió- és TV-állomás 17 órakor jelentette be Tito halálának hírét. Két óra kellett, hogy riadókészültségbe helyezzék a hadsereget, a belügyi alakulatokat és a titkosszolgálatokat.) Nem túlzás azt állítani, hogy a KGB, a CIA, az MI5, a Moszad és az összes titkos- és hírszerző szolgálat azt várta, hogy Tito halála után azonnal megindul Jugoszlávia szétesése. De nem így történt, a 23 milliós ország megrendült és gyászolt. Halott vezetője elérte azt, hogy temetése napjáig mindenki jugoszláv lett Kranjtól Ohridig és Mostartól Kragujevacig. Ennyire futotta a testvériség-egység jelszava 1945-től. A Tanjug jugoszláv hírügynökség jelentése szerint Tito belgrádi temetésén, május 8-án száz fő fölött volt az állam- és kormányfők, királyok és 147
