Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
■ Tábor szemle Juhász György pártfőtitkárok száma. Ott volt Pertini és Berlinguer, Szaddám Húszéin és Arafat, II. Hasszán és Károly Gusztáv, Hua Kuo-feng és Kim ír Szén, Thatcher és Schmidt, Kurt Waldheim, Brezsnyev és Kádár... A Tito nélküli ti to izmus Titót úgy próbálták meg pótolni, hogy létrehoztak egy olyan rotációs elnöki rendszert egy éves időtartamra, amelyben minden tagköztársaság vezetője egy évig elnök (kis Tito) lehetett, így Jugoszlávia első számú vezető nélkül maradt (örökre). Egy olyan országban, ahol 1945-től minden lényeges kérdésben egy ember, „az öreg” döntött. így a szövetségi vezetői szint kezdett lecsúszni köztársasági szintre, miközben elszabadult az infláció, amely a dinár mellé „fölhozta” a dollárt, a márkát és a schillinget komolyabb vásárlások esetén. Tovább nő a munkanélküliség, zuhan az életszínvonal, a déli tagköztársaságoknál egyre érezhetőbb a létbizonytalanság, Szlovénia kivételével megjelenik az áruhiány (üzemanyag, olaj, cukor, fogkrém, mosópor stb.), s az államadósság meghaladja a 30 milliárd dollárt. Érzékeli ezt a helyzetet a politikai vezetés is, melyet - hasonlóan az egész országhoz - egyszerre jellemez a modernitásra való törekvés és a partizánmúlt dicsőítése. Összehívják a JKSZ XII. Kongresszusát, bizottságokat hoznak létre, terveket dolgoznak ki, újabb reformokat szeretnének elindítani, ami igen nehezen megy. A Szergej Kreigher vezette gazdasági bizottság négy lexikon méretű kötetben foglalja össze a gazdaságpolitikai teendőket, kétévnyi szívós munka után, amely nem arat osztatlan sikert. Ennek fő oka, hogy a köztársaságok vonakodnak a központi döntések elfogadásától, ekkor már kezdik érezni saját döntéseik súlyát, növekvő önállóságuk minden előnyét. A politikai reformok, amelyek szinte folyamatosak Josip Vrhovec vezetésével kerülnek papírra balkáni tempóban: előkészítő bizottság, bizottság, tervezet, köztársaságonkénti megvitatás, szövetségi szintű egyeztetés, vita, majd visszafelé ugyanez. Nem csoda, hogy így és ilyen tempóban 3-5 évet vesz igénybe egy az ország jövőjére nézve alapvetően fontos dokumentumnak még a köröztetése is. A vezetők személye pedig folyamatosan változik, helyi műszóval: rotálnak. A köztársaságok magatartása szemantikailag érhető tetten, egy aprócska szócserében: az önállósodás mellett egyre többet jelenik meg a függetlenedés kifejezés, ami ekkor még stilisztikai elem a párt- és állami zsargonban meg a sajtóban. Az egyszerű ember észre sem 148
