Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia állampolgárok előtt. Sokan csak ekkor látják viszont családtagjaikat, rokonaikat, ismerőseiket Szegeden, Pécsett, Mohácson vagy Baján. A hatvanas évek közepétől Milosevics megjelenéséig a jugoszláviai magyarság életfeltételeit nem lehet összehasonlítani a többi magát népi demokráciának nevező diktatúrában élő magyarokéval. Minden olyan jog (útlevél, külföldi munkavállalás, kisipar, [nyugati] gépkocsi-vásárlás, tengerparti nyaralás, hitel stb.) állampolgári jogon illeti meg, ami még az anyaországban is egyéni kiváltságnak (pl. útlevél nyugatra) számít. Az 1959-ben az újvidéki egyetemen alapított Magyar Nyelv- és Irodalom tanszék mellé 1969-ben megindul a Hungarológiai Intézet, amelyre az anyaország tudósai is csak álmélkodva néznek. Az Újvidéken megjelenő Magyar Szó című napilap (Európában a legnívósabb magyar nyelvű újság) minden délvidéki magyarhoz eljut. A magyarság szusszanásnyi időhöz jut, különösen Rankovics menesztése után, él jogaival, amelyet az autonómia 1974-től még jobban kiteljesít. A Forum könyvkiadó évente 40 kötet körül jelentet meg magyar nyelvű szépirodalmat, s ebben a számban nem szerepelnek a tankönyvek. A szellemi pezsgés érezhető, több az oxigén, engedélyezett a magyar jelképek használata, nem kell mindenhez külön engedélyt kérni, amit nem tilt a törvény. Fúrcsa jelenségek is mutatkoznak, a ’60-as évek elején induló Új Symposion című magyar folyóirat alkotói már egyenesen magyarul beszélő jugoszlávnak tartják magukat, amit már a címválasztás is mutat. Ez a generáció még túléli Jugoszláviát, saját autonómiájával törődik, s alig veszi észre, hogy már Szerbiában él, s nem Jugoszláviában, hiába a névutódlás paródiája. A magyar nemzettudat, „a nyelvi együvé tartozás” (Szeli István), a közös kulturális örökség a Délvidéken sérül a legjobban. A föloldódás (vegyes házasságok), a kivándorlás (nyugati munkavállalás) a nyelvi-szellemi elhasonulás (Kr- lezsa-, Andrics-mánia, Sinkó Ervinnel fűszerezve) itt a legnagyobb. Már igen korán jelentkezik a központilag gerjesztett megosztás a Szabadka- Újvidék ellentétben, ami nem egyedi jelenség. Horvátországban Zágráb- Eszék szembenállás figyelhető meg a szellemi életben, ami Szlovéniában a Ljubljana-Maribor kölcsönös lenézésben nyilvánul meg. A jugoszláviai magyarság úgy vállalja Jugoszláviát, hogy Belgrádban tudják a múlt század hatodik-hetedik évtizedében: Budapesttől nem kell tartaniuk. De még ezt a szerepet is csökkenteni akarják azzal, hogy bizonyos kapcsolatokat Belgrád és Bukarest engedélyez a délvidéki és az erdélyi magyaroknak, nehogy a vektor másfelé mutasson. 145
