Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Drúzsba kötve Csehszlovákia alakulatokból, a sportmozgalom tagjaiból, az ún. szokolistákból, toborzott szlovák katonákból és nemzetőrökből állt, a létszáma hónap végén emelkedett kb. négyezer főre. A csehszlovák véderő prágai vezetésének 1918. decemberi 7-ei hivatalos adatai szerint a Felvidékre betört csehszlovák hadsereg „szlovákiai” részének ekkori összlétszáma: legénység 6788 fő, 317 tiszt, 41 lovas, 158 utász (összesen 7 304 fő), valamint 75 gépfegyver, 4 ágyú, egy páncélvonat, 3 repülőgép. A morva-magyar határtól, illetve Dévénytől a Duna folyása, majd a Vác-Aszód-Gyöngyös-Mezőkövesd-Miskolc-To- kaj-Sátoraljaújhely-Ungvár, majd az Ung folyó és Uzsoki-hágó vonal felett elhelyezkedő kb. 60 ezer km2 kiterjedésű Felső-Magyarország elfoglalására kidolgozott ekkori csehszlovák hadtápadatok az előbbinél nagyobb erőt közöltek: 8 300 fő, 50 ló. A Magyarországra betört csehszlovák légionárius csapatok gyakorlatilag magyar katonai ellenállás nélkül 1919. februárig birtokba vették a Felvidék, majd Kárpátalja területét hatalmas magyarlakta vidékekkel. Pozsonyt és környékét korábban egy magyar ezred és tüzérség védte, amelyet a Károlyi-kormány visszarendelt. Az ősi magyar koronázó városba 1918. december 31-én ellenállás nélkül vonult be egy csehszlovák légiós egység. Pozsony népességének 40-40%-át kitevő magyarság, illetve németség (a szlovákok aránya alig haladta meg a 10%-ot!) hamarosan megtagadta az együttműködést az új hatalommal, és támogatta a vasutasok munkabeszüntetését. A pozsonyiak 1919. február 12-én tiltakozó nagygyűlést szerveztek, amelyet azonban a csehszlovák légiós járőrök sorozatlövésekkel szétvertek. A helyszínen hét halott és 23 sebesült maradt. Balassagyarmatot, Nógrád vármegye székhelyét, 45 (!) csehszlovák katona foglalta el hamarosan, 1919. január 15-én. A száz főre nőtt egységet végül a Károlyi-kormány szándéka ellenére a város polgárai, a vasutasok és a környékbeli polgárok fegyvert fogva, január 29-én kiűzték, ezt volt a híres „csehkiverés” Balassagyarmaton. Ezt követően a diákkorában Magyarország összes középiskolájából pánszláv izgatásért kizárt Vavro Srobár (1867-1950), „Szlovákia” teljhatalmú minisztere a főhatóságával megkezdte Pozsony és az egész Felvidék magyartalanítását. Több helyen a Károlyi-kormány szándéka ellenére magyar hazafiak csoportjai, például Szmrecsányi György (1876-1932) Pozsony város és Pozsony vármegye és Beniczky Ödön (1878-1931) Bars, majd Esztergom vármegyék főispánjai Érsekújvár központtal, egy népfelkelés szervezésével, fegyveresen igyekeztek megállítani a cseh csapatokat. 13
