Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
Táborszemle Juhász György tovább, de nem Moszkva helytartója, és ez óriási különbség a javára. Intelligensebb, ravaszabb is, ami abban nyilvánul meg, hogy nem indít koncepciós pereket kommunista vezetőtársai ellen, nincsenek kivégzések, nem „gyárt” mártírokat, ellentétben a szocialista országoknak nevezett félgyarmatokkal (pl.: a csehszlovák Slánsy-per, az albán Kocsi Dzodze-per, a bolgár Kosztov-per, G. Dimitrov és fia tisztázatlan halála, a magyar Rajk-per stb.). Az „elhajlók” majd kapnak pár év börtönt (pl. M. Gyilasz), később házi őrizetet (pl. A. Rankovics), „mehetnek nyaralni” a Goli Ótokra, de nincs akasztás, kivégzés. És nem lesznek dísztemetések sem! A harmadik, de talán legfontosabb kérdéskör gazdasági jellegű. Azzal, hogy Titót segélyekkel, kölcsönökkel, hitelekkel kimentették a sztálinista Moszkva karmai közül, megalapoztak egy olyan attitűdöt, ami pár évvel később már Belgrád gazdaságfilozófiájává és „napi” gyakorlatává válik, évtizedekkel megelőzve a szocialista országokat. Leegyszerűsítve ez azt jelenti: minden belső gazdasági (szerkezet, beruházás, hatékonyság, termelékenység, minőség, ár, stb.) probléma kezelhető nyugati hitelek, kölcsönök rendszeres felvételével. így kerül bele az ország abba az örvényszerű spirálba, ami odavezet évtizedek múltán, hogy a szövetségi államadósság eléri, sőt egyes elemzések szerint meg is haladja 1991-re a 41 milliárd amerikai dollárt. Már az ötvenes évek elején Kelet-Európábán, moszkvai mintára, kultusszá válik az első számú kommunista vezetők személyének kiemelése. Ez alól Jugoszlávia nemhogy kivétel, hanem egyenesesen példa. Tito „emberfelettiségének” hangsúlyozása országon belül és a világ előtt is személyi felelősei is vannak: Edvard Kardelj külügy- és Alakszandar Rankovics belügyminiszter, aki a titkosszolgálatok mindenható főnöke is. (Gyakran vonnak párhuzamot Péter Gábor és közte.) Fölsorolni is lehetetlen, hogy egy hús-vér, élő emberből hogyan lesz szobor, bélyeg, fotó, „város”, könyv, film, halász, vadász, filozófus, író, szimbólum és eszme, s válik ezzel önmaga izmusává önmaga lenyomataként, amit pár év múlva majd a televíziózás tesz teljessé Kelebiától Ohridig és Kopertól Dubrovnikig. A különleges ember mögé kell építeni azt az ideológiai-gazdasági rendszert, amely szocialista, de nem a moszkvai tervutasításos mintán alapul, ami marxista, de különálló, ami a párt irányítása alatt működik, de elhiteti az irányítottakkal, hogy ők is részesei a döntéseknek, nemcsak dolgozók, hanem tulajdonosok is és egyben vezetők, miközben a hatalom egy szűk párt- (és 126
