Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Juhász György: A kétszer volt ország
A kétszer volt ország Jugoszlávia katonai) elit kezében marad továbbra is. (Az 1949-ben megalakuló KGST-ből az adott helyzetben a renegát Jugoszlávia kimarad, státusa a ’60-as években lesz majd „résztvevő, de nem tag”, míg Albánia „tag, de nem résztvevő” a korabeli meghatározás szerint.) 1950-52 között Tito fő ideológusa, a szlovén Edvard Kardelj kidolgozza a jugoszláv szocialista önigazgatás, az állami tulajdon társadalmasításán alapuló modelljét, amit folyamatosan vezetnek be. Módosítják terveiket, csökkentik az irreális beruházások számát, s belső népkölcsönöket (hazánkban békekölcsönnek nevezték) írnak ki három évben is összesen 3,5 milliárd dinár értékben. Általánossá válnak az ifjúsági (ingyenes) munkaakciók, a nagyberuházásokon közel egymillió fiatal dolgozik 1951-ben. A hadsereg mögé megszervezik a népvédelmet, amely a belső ellenállást fejtené ki külső támadás esetén. Komolyan fölmerül a párt- és állami szervek átköltöztetése Belgrádból a térségi helyzete miatt jobban védhető Szarajevóba. Az önigazgatási szocializmus alapegységei a munkástanácsok lesznek. Első körben 7136 munkástanácsot választottak, mely egységek a marxi államelhalás gondolatának siettetői, az persze kérdéses, hogy a munkások értették-e, hogy az a jugoszláv pártzsargonban a deetatizálást jelentette. A mezőgazdaságban a szovjet modell ugyanúgy csődöt mondott, mint a balkáni fejlettségű (magyarul fejletlen) iparban. A földosztás utáni erőltetett kollektivizálás még a működő gazdaságokat is tönkre tette, miközben tízezrek hagyták el a falut, s költöztek be a fejletlen városokba, ahol szintén nem találtak munkát. 1953 után a földműves szövetkezeteket mezőgazdasági birtokokká alakították önigazgatási szervezetek vezetésével. A korabeli elemzésekben már megjelenik, elsőnek a szocialista országok közül, a munkaerő tartalék kifejezés, ami az egyre növekvő munkanélküliség kódszava. A hatvanas évektől néven is nevezik, de ettől még az ország fönnállásáig sem szűnik meg soha. A körbezárt, de még nem ostromlott várként funkcionáló Jugoszlávia a gazdasági intézkedésekkel párhuzamosan politikai vezető erejét a JKP-t is górcső alá veszi, s változtat. De hogyan? Ahhoz, hogy ezt lássuk, érdemes a tényekből kiindulni. A hatodik pártkongresszust a JKP 1952. november 2-ától 7-éig tartotta. A párt tagsága 779382 fő volt. 1948 után 12-13 ezer párttag került börtönbe (állítólag) a Tl-határozat melletti állásfoglalása miatt, 60000 tagot kizártak, 31000-et más büntetéssel sújtottak a statisztika szerint. 127
