Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Hittel a szabadság ösvényén
A múltból jelen, a jelenből jövő ismert. Az egyház és a hit védelmében, a közép-európai térségben viszonylag sikeresnek tekinthető lengyel prímás tevékenységét vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy a bíboros fellépésének hatékonysága csak részben múlt személyes habitusán és bátorságán, mely vonások egyébként Mindszenty jelleméből sem hiányoztak. Végső soron az bizonyult döntőnek, hogy Wyszynski aktív maradhatott, valamint, hogy nem kizárólag hívei körében rendelkezett megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, hanem az egész lengyel társadalomban. A széles körű támogatottságának köszönhetően olyan tárgyalópozícióval bírt az államhatalommal szemben, amely bizonyos szükségszerű kompromisszumok meghozatala mellett is lehetővé tette az egyház viszonylagos belső szabadságának megőrzését, sőt a vatikáni „Ostpolitik” időszakában azt is meg tudta akadályozni, hogy a lengyel hatóságok az ő megkerülésével egyezkedjenek Rómával a lengyel egyház ügyeiről. Ugyanez Magyarországon a levert forradalom után nem sikerült. A rendelkezésre álló magyar és szentszéki források alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Szentszék egészen 1962-ig arra törekedett, hogy maradéktalanul érvényt szerezzen a pápa szabad püspök-kinevezési jogának. Az erre irányuló kísérletek a magyarországi rendszer merev ellenállása miatt rendre kudarccal jártak, így Róma, élve a magyar kormány 1960-as évektől mind pragmatikusabbá váló politikája által kínált lehetősséggel, végül a tárgyalások felvétele mellett döntött. A megbeszélések eredményeként létrejött 1964-es részleges megállapodás ugyan hátrányos kompromisszumot jelentett a katolikus egyház számára, a Szentszék mégis aláírta, mert csak így látta biztosíthatónak, hogy Magyarországon mind állami, mind egyházjogi szempontból törvényesnek mondható hierarchia működjön. (A lehetséges alternatíva egy titkos hierarchia kiépítése lett volna, amelyet azonban túl kockázatosnak ítéltek, és csak azokban az államokban kísérleteztek vele, ahol elfogadható kompromisszumra nem volt kilátás.) Figyelemre méltó, hogy ez volt az egyetlen megállapodás kommunista országgal. Az 1956-os forradalmat követő magyarországi megtorlás egyik elszenvedője a katolikus egyház. Ám, az 1962-63-ban meginduló konszolidáció egyik tartópillére is a Vatikánnal és ezen túl a magyar katolikus egyházzal történő kiegyezés. A vatikáni „keleti politika”, az enyhülés mintaországa Magyarország. A vatikáni szerződés egyike a kádári konszolidációs folyamat sikereinek: Magyarországot nemcsak kiengedik a nemzetközi blokád alól, de komoly erkölcsi elismerést nyer a Vatikán révén. Az átmenetinek és ingatagnak, kegyetlen egyházellenesnek és véreskezű zsarnokinak ismert rendszert 90
