Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Hittel a szabadság ösvényén
Hittel a szabadság ösvényén Európa és a világ legbefolyásosabb egyháza legitimálta, elismerte egyenrangú és hosszú távú partnernek. A Szentszék új keleti politikáját meghatározó ún. Casaroli-doktrína az ellenállás helyébe az együttműködést, az autonómia megkísérlése helyett a kettős - állami és vatikáni - ellenőrzést és engedelmességet állította. Róma felmentette a magyar egyházi személyeket az állammal való szoros - békepapi, besúgói, együttműködői - felelősség alól, és jóváhagyta azok kiszorítását, akik megpróbáltak ellenállni vagy legalább autonóm magatartást tanúsítani. A Casaroli-doktrína lényege, hogy az egyházi intézmények csak az állammal való folyamatos együttműködés és engedmények révén tarthatók fenn, és mind a Vatikánnak, mind a magyar egyház papjainak és híveinek bele kell nyugodniuk abba, hogy az elkövetkező évtizedekben a kommunizmussal kell együtt élniük. Ha megadjuk a császárnak, ami a császáré, cserébe várhatjuk, hogy békén hagynak minket. Róma magára vett minden felelősséget: ha hozzá való hűséged nem csorbul, akkor okod és jogod van a kommunista rendszerrel (esetünkben a Kádár-rendszerrel) bármilyen módon együttműködni.106 Hogy mennyire voltak az ellenállásnak és milyen formájának reális esélyei Magyarországon, nehéz megmondani, miként azt is, hogy a vatikáni megállapodás feltételeinél lehetett-e annak idején jobbat kialkudni. Ami azonban bizonyos: a megállapodás közel harminc évre szükségessé és természetessé tette a hazugságot és képmutatást, és egy hazug kiegyezést teremtett. Természetes következménye a Casaroli-doktrí- nának és az előrehaladó társadalmi konszolidációnak, hogy a magyar katolikus egyház vezetői nemcsak belenyugszanak a fogoly-helyzetbe, hanem az ismert Stockholm-szindrómát107 kezdték mutatni: megszokták és megszeretAgostino Casaroli bíboros, államtitkár 106 Vö.: Rónay Miklós: Nemzetközi és szubállami mechanizmusok összefüggései állam és egyház kapcsolatában, Politikatudományi Szemle XVII/2., MTA Politikai Tudományok Intézete 107 A Stockholm-szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. 1973-ban Stockholmban két rabló megtámadott egy bankot, túszul ejtett négy alkalmazottat, majd öt és fél napig fogva tartotta őket. A 131 órán át tartó összezártság különös hatással volt a 91
