Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Bevezető megjegyzések
A múltból jelen, a jelenből jövő figyelembe kellene venni. Többek között az ellenzéki tevékenység jellegét, módszereit, kommunikációs formáit. Mást jelentett konspirációs formában működni, illegális folyóiratot kiadni, mint a létező fórumokon küzdeni a demokratikus jogokért, kialakítani a „szabadság kis köreit”, és ott ellenzéki nézeteket hirdetni. Természetesen nem szabad elfeledkezni a magyarországi adottságokról és lehetőségekről. Az 1956-ot követő brutális terror emlékezetéről, a gulyáskommunizmus társadalmi elfogadottságáról. Mindamellett nem szokták említeni - sem itthon, sem külföldön - a nemzeti ellenállás különböző megnyilvánulásait, melyek jelentkezése 1972. március 15. után nyilvánvaló lett, de már korábban is akadtak rá példák. Elég, ha csak a Kádár-korszak március 15-éinek krónikájába tekintünk bele. Ungváry Krisztián történész a HVG hasábjain közölt írásában1 felhívja a figyelmet arra, hogy 1848. március 15-ének emlékezete a pártállami diktatúrában nem volt hivatalos munkaszüneti nap, megünneplését nem lehetett adminisztratív úton betiltani. Csupán az agyonhallgatás eszköze maradt, ennek megfelelően az épületeket sokáig nem lobogózták fel és a napilapokban csak elvétve jelentek meg 1848-ra emlékeztető cikkek. 1848 üzenete már a második világháború alatt is alkalmas volt rendszerellenes tüntetések, vagy legalábbis önálló megemlékezések szervezésére és ez a hagyomány 1964-től kezdve a rendszer összeomlásáig folytatódott. Március felforgató karrierje igazán a kádári konszolidáció alatt kezdődött el. Az állambiztonság és a lakosság egyaránt tisztában volt azzal, hogy az ünnep üzenete kettős, hiszen az 1956. október 23-ai forradalom is március 15. jelszavaival, Kossuth-nóták énekelgetésével, a Bem-szobornál történt megemlékezéssel és nemzetiszínű zászlókkal indult el. Aki tehát március 15-ét szívből ünnepli, az valójában az ’56-os forradalom mellett is kiáll. Ezt az interpretációt csak erősítette, hogy a pártállam sokáig szinte semmit sem tett meg annak érdekében, hogy március 15. ünnepét beépítse saját ünnepkultúrájába. Bár más „jeles dátumok” mint például október 6. és 23. alkalmából is előfordult, hogy egyesek önálló megemlékezéseket szerveztek, a legtöbb látványos rendőrségi eljárás március 15-hez köthető. Érintőlegesen érdemes felidézni néhány eseményt. így például időpontjában ugyan nem, de helyszíne és a használt szimbólumok miatt ide tartozik i 8 Ungváry Krisztián: Március 15. a Kádár-korszakban: tüntetések és megtorlások, HVG-online, 2006. március. 14., http://hvg.hu/itthon/20060311 marc 15
