Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Katalizátorok
Katalizátorok közbenjárásának köszönhetően őrá bízták a Lengyelország című havi magazin magyar szerkesztőségének vezetését. A lapot a külföldi újságírókat kiszolgáló Interpress vállalat adta ki több nyelvi mutációban, köztük magyarul is. A mutáción eleinte azt kellett érteni, hogy a magyar szerkesztő megszervezte a központilag összeállított anyagok fordítását. A későbbi években, így a hetvenes évek közepétől a magazin közepén adtak viszonylag szabad szerkesztésre 4-6 oldalt, amit Engelmayer kölcsönös érték-közvetítésre használt, bevonva a munkába kitűnő magyar és lengyel műfordítókat, de lehetőséget kínált a fordítói érvényesülésre a lengyelországi magyar „emigránsok” (jobbára nősülés kapcsán kiköltözött) ifjabb képviselői - köztük e sorok írója - számára is. Természetesen a keletkezett ismeretségek nem mindegyike mélyült el, s vált baráti, mi több, nem egyszer harcostársi jellegű kapcsolattá. Amelyek azonban elmélyültek, ott a nézetazonosság, az értékrend döntő szerepet játszottak. És ezeknek java része az országainkra rátelepedett kommunizmussal szemben megfogalmazott álláspontot képviselt. Kiss Gy. Csaba arról, hogy őt milyen ösztönzések vitték a nemzeti ellenállás közege felé, többek között a Hitel 2014. júniusi számában megjelent, Emlékiratlapok 1989 júniusából című írásában vall. „/.../azzal kezdem, talán a legfontosabb volt a kommunista diktatúra mély erkölcstelensége és cinizmusa. Jellegzetesen értelmiségi alapállásból nem tudtam elfogadni az »urambátyám szocializmust«, megdöbbentőnek tartottam a magyar hatalom negatív nemzetpolitikáját, történelmünk deheroizálását, hogy állandóan a tiltás határán volt a szomszéd országokban élő magyarok helyzetének szóba hozása a nyilvánosság előtt. Nem szabad elfelejteni, hogy egészen a diktatúra bukásáig nálunk az első számú ideológiai ellenség a nacionalizmus volt. Zavart az alapjában hazug nyelv, amely társadalmi igazságosságról, egyenjogúságról beszélt, miközben látta az ember a II. II. világháború kitörésének évében, 1939-ben töltött először hosszabb időt Lengyelországban. 1948-ban kinevezték a Varsói Magyar Kulturális Intézet vezetőjének, tisztségét 1955-ig töltötte be. Ez után 1961-ig az intézet kulturális tanácsadójaként működött. A Varsói Egyetemen 1949-1951 között magyar lektor, 1951-től az általa létrehozott Magyar Filológiai Tanszék oktatója volt, 1955-től egyetemi adjunktus, majd 1971-től tanszékvezető egyetemi tanár, 1980-tól pedig nyugdíjas professzor beosztásban dolgozott. 1940-től aktív szervezője volt lengyelbarát társaságoknak. Engelmayer Ákos 67
