Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Katalizátorok
A múltból jelen, a jelenből jövő nyolcvanas években a szegénység terjedését, a vallás gyakorlás diszkriminációját, a szerényen polgárosodó rétegek klientúra jellegét. /.. ./Az én történetemben nem volt mellékes a lengyel szál. Politikai tekintetben »lengyelül« szocializálódtam. Nemcsak követtem, ami ott történik, hanem a szabadabb lengyel szellemi élettől rendszeresen tanultam is, gyakran megfordultam a Kárpátok túlsó oldalán , bőven merítettem a gazdag folyóirat- és könyvkínálatból .81 Fontos mérföldkő volt számomra az 1978. októberi lengyel utam. Krakkó érsekét éppen akkor választották Róma püspökének, és szinte tapinthattam, hogyan szerveződik az antikommunista ellenállás. A Szolidaritás hatalmas tömegmozgalma azután végképp magával ragadott, napról napra követtem az eseményeket, le is jegyeztem élményeimet Lengyel naplómban (1997-ben jelent meg)”. Kovács Istvánt egy gyermekkori olvasmányélménye indította el a lengyel kultúra és történelem iránti érdeklődés felé. Rákosi Viktor először az 1880-as években megjelent „A hős fiúk. Regényes történet a szabadságharcról” című kötetét a Teleki téren kofáskodó nagyanyja ajándékozta neki 7-8 éves korában. A könyvben találkozott először Bem apóval, valamint a 1848/1849-ben Magyarországon harcoló lengyel légiósokkal. Annak a felismerésnek az élménye, hogy egy másik nép is küzdött a magyar szabadságért, jelentősen kihatott pályaválasztására. Az 1956-os forradalmat 11 évesen a Fodor József Szanatóriumban élte át, élményeiről 1998-ban jelent meg A gyermekkor tün- döklete című regénye, amelyből játékfilm is készült, a Budakeszi srácok. Mint több interjúban elmondta, már 1956-ban kiskamaszként úgy érezte, hogy „áthatotta a levegőt a gondolat, hogy a lengyelek velünk vannak”. Végül önszorgalomból kezdett el lengyelül tanulni, érettségi után 1963-ban pedig folytatta ezt az ELTE lengyel-történelem szakán. Illyés Gyula Herder-ösz- töndíjasaként 1970-71-ben tanulhatott a Bécsi Egyetemen is. „A lengyelek 81 Kiss Gy. Csaba szíves közlése ezzel kapcsolatban: „A Lengyelországban hozzáférhető kiadványokon túl az emigráns lengyel sajtóhoz is hozzáférhettem. Kb. a ’70-es évek kö- zepe/vége táján állapodott meg Gömöri György Jerzy Giedroyc-tyal, hogy az Instytut Li- teracki (Párizs) kiadványait és a Kultúra című, rangos emigráns folyóiratot elküldik az Akadémiai Könyvtárba. így ott még ki is kölcsönözhettem ezeket a könyveket, protekciós úton hazavihettem az új Kultúra számot hétvégére. Kapcsolatban voltam Giedroyc-tyal magam is. Milos znak elküldtem 1985-ben a Rodzinna Európáról írt recenziómat, melyet a mester megköszönt nekem, és a Kultúrának továbbította, s ott meg is jelent, még honoráriumot is küldetett. 1987-ben Párizsban, azaz a Maisons-Lafitte-ban személyesen is tisztelegtem a szerkesztőnél. ” 68
