Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Katalizátorok
A múltból jelen, a jelenből jövő Katalizátorok Mint fentebb említettük, a lengyel-magyar kapcsolatok nem hivatalos építői mindannyian személyes kapcsolati hálójukat használták tevékenységükhöz. Ez épp úgy igaz Kerényi Gráciára, mint későbbi követőire, bármelyik - az „urbánus” szabaddemokrata, vagy a „népi” nemzeti demokrata - oldalnál kötöttek ki végül, a rendszerváltozás fordulópontjához közeledve. A hetvenes évektől kezdve nemzeti demokrata oldalon kiemelkedő szerepet játszott a művelődéstörténész Kiss Gy. Csaba, és a történész-költő-polonista Kovács István, akik talán a legtudatosabban és legkövetkezetesebben építkeztek. Mindketten 1968-ban szereztek diplomát az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, és mindketten már hallgató korukban kapcsolatba kerültek a „lengyel üggyel”, sokat utaztak Lengyelországba, az ún. „autóstopos nemzedék” más tagjaihoz hasonlóan. Kiss Gy. Csaba magyar-német szakon végzett, de a közép-kelet-európai népek kultúrája iránti elkötelezett érdeklődése arra késztette, hogy a térség nemzeteinek nyelveiből többet is hamar elsajátítson, köztük a lengyelt is. Kovács István pedig a történelemből nemzeteink kapcsolataira összpontosított, mely irányultságát hatékonyan segítették lengyel filológiai tanulmányai. A lengyelek iránt érzett személyes rokonszenv mellett tehát szakmai, tudományos munkájuk is késztette őket a kapcsolatépítésre. A lengyel alkotó értelmiség mind szélesebb körével ismerkedtek meg, köztük műfordítókkal, irodalmárokkal, szerkesztőkkel és kiadókkal. Kapcsolatépítő igyekezetüket hatékonyan segítette az 1962 óta Varsóban élő Engelmayer Ákos, aki afféle „egyszemélyes intézményként” kötötte össze a szálakat, évtizedeken át közvetítve a magyar és lengyel entellektüelek, majd másként gondolkodók, végül a két ország ellenzéki körei között. Messzemenően segítségére volt ebben, hogy a Varsói Egyetem néprajz szakának elvégzését követően, többek között a Varsói Egyetem Hungarológiai Tanszékének akkori vezetője, a szintén Lengyelország- Kiss Gy- Csaba ban letelepedett magyar, Csapiáros István80 professzor 80 66 Csapiáros István (1910-1994) irodalomtörténész, egyetemi tanár, a lengyel-magyar kapcsolatok kiemelkedő kutatója. Magyar-francia-német szakos bölcsész, 1931-ben a Breslau-i (wroclawi, boroszlói) egyetemen, 1943-ban a párizsi Sorbonne-on tanult. A
