Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Kerényi Grácia, a szellem kettős nagykövete
A múltból jelen, a jelenből jövő tanárnő elfoglaltságával nem fért össze. így aztán egy ideig az Országgyűlési Könyvtárban dolgozott, majd az ELTE Lengyel Intézetében volt gyakornok. Nagyon szeretett volna Lengyelországba utazni, hogy ott folytassa a tanulmányait, de hiába kért útlevelet, hogy Varsóba mehessen. Kommunista meghatározással „kispolgár-értelmiségi” családból származott, tehát „osztályellenségnek” minősült. Ráadásul a lukácsi meghatározás szerint a „fasizmus szekértolójának” a lánya örülhetett, hogy nem került ismét rács mögé. Időközben egyre több Magyarországon élő lengyellel ismerkedett meg, és bújta a tőlük kapott vagy vásárolt lengyel nyelvű könyveket, amelyek tartalma nem elég, hogy hazánkban „indexesnek”36 minősült, de olvasójuk lelkesen propagálta is azokat. Az ezeréves magyar-lengyel barátság építésének igénye annyira átitatta, hogy emiatt rendre konfliktusai támadtak az állambiztonsági szervekkel. A hagyományos magyar-lengyel barátság cenzúramentes ápolását ugyanis a kommunista rezsim „reakciósnak” bélyegezte. Grácia mindinkább csak a lengyel kultúrának és irodalomnak élt, melynek gyöngyszemeit elkezdte magyarra fordítani. Annak azonban, hogy minőségi irodalommal foglalkozhasson, ára volt: az ötvenes évek elején „vonalas” munkákat is kellett fordítania, így például többek között Igor Newerly Egy boldog élet (lengyel címén Cellulóze-gyári emlék) című vaskos könyvét, amelyet a lengyelországi „szocialista realizmus” csúcsteljesítményének kiáltottak ki a kommunisták, és évtizedeken át kötelező olvasmány volt a lengyel iskolákban. Kezdetben különböző lapokban apróbb műfordításai jelentek meg, majd saját költeményei is. 36 Indexre tett művek - Az „index librorum prohibitorum” (latin jelentése: tiltott könyvek jegyzéke) eredetileg azon könyvek listája volt, amelyeknek olvasásához az egyház nem adta hozzájárulását és hívei számára kifejezetten tiltott. A lista összeállításának az volt a célja, hogy megakadályozzák a teológiailag helytelen, a hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tanok terjedését. A kommunizmus is meghatározta a „veszedelmes tanokat” hordozó munkákat. A második világháborút követő időszak szellemi felpezsdülését rövid úton elfojtó kommunista ideológia számára az irodalom veszélyes terep volt. A zsdanovi elvek alapján dolgozó Révai József vezetésével az ötvenes évek elején tömegével zúzták be az indexre tett műveket. Cervantes, Dumas, Kipling és olyan magyar alkotók munkái is megsemmisültek, mint Babits Mihály, Passuth László, vagy Tamási Áron. Az elpusztított könyvek mellett az írókat sem kímélték, hallgatásra kényszerítettek, vagy elüldöztek szinte mindenkit, aki számított valamit a kortárs irodalomban Weörestől Jékelyig, Máraitól Pilinszkyig. Az Aczél György fémjelezte „Három T” elve (tilt-tűr-támogat) később az indexálást a hallgatás és a megszólalás lehetőségének groteszk játékává tette. (A szerző jegyzete.) 44
