Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Kerényi Grácia, a szellem kettős nagykövete
Kerényi Grácia, a szellem kettős nagykövete vállalkozást követve egy nagyobb, országos méretű akció bontakozott ki, amelynek immár ő lett a lelke és - Krassó György mellett — a legfőbb szervezője. Hihetetlen energiával és leleményességgel fáradozott azon, hogy a Lengyelországból meghívott száz szegény sorsú munkásgyerek boldog két hetet tölthessen a jelentkező magyar családoknál, a magyar és a lengyel titkos- rendőrség összejátszása azonban az utolsó pillanatban meghiúsította a tervet. Ekkor ő- ki tudja, milyen ötletességgel, ürüggyel, utánjárással, makacssággal - a Vöröskereszt segítségével elintézte és eljuttatta a százezer forintnyi összegyűjtött ruhát és a hasonló összegű begyűlt készpénzért vett egyéb ajándékokat annak a száz munkásgyereknek a kezébe, akiknek itt, nálunk kellett volna nyaralniuk, bár nem a Vöröskereszt, hanem az adakozók személyes ajándékaként. Ez a karitatív partizánakció volt az ő igazi formája; ezt követően Erdélybe vitt rendszeresen ruhát, élelmet, irodalmat, míg egy szép napon a román határőrök nem engedték átlépnie a határt. író, költő, műfordító volt, kisebb könyvtárnyi könyvön szerepel a neve szerzőként, fordítóként, munkatársként; válogatott versfordításait a Miron Bialoszewskitől kölcsönzött, találó Titkos szabadság címmel jelentette meg. Az ötvenes években kényszerből is lett a műfordítás a kenyere, más nem juthatott neki; ám hamarosan kiderült, hogy nemcsak kenyér, hanem éltető szenvedély is ez számára, médium volt, és az is akart lenni: közvetítő kultúrák, népek, emberek között. Hivatásban, magánéletben egyaránt. Ez a kettő különben is egyet jelentett számára. Különös érzékenységgel tudott asszisztálni emberi és szakmai kapcsolatok létrejöttéhez. Dobogókőn egy Zakopanéi gurál építésszel eredeti lengyel faházat építtetett magának, a ház elemeinek fuvarozását ő maga intézte, kamiont bérelt, ott ült a sofőr mellett, s a hosz- szú úton egy akkor készülő válogatásba Janus Pannoniust fordított. Ebbe a házba gyakran invitálta barátait: széles és egyre bővülő baráti köre volt. A Farkasréti temetőben, ahol utolsó útjára kísértük, alighanem sokan éreztük úgy, hogy az eddigi legnépesebb dobogókői összejövetel részesei vagyunk, talán ezért is iparkodtak annyian, hogy csokor virágjukat, koszorújukat utána hajítsák a sírba, egy végső, időtlen ölelésre”. Kerényi Grácia 1949-ben mégis csak megszerezte a magyar-latin-görög tanári diplomát. Klasszika-filológia professzor édesapja azt szerette volna, ha Grácia a nyomdokaiba lép és az egyetemen helyezkedik el adjunktusként, de ő dacból egy gimnáziumot választott, ahol csak igen rövid ideig tanított. Egyre inkább a lengyel filológia vonzotta, ami egy fiatal, kezdő gimnáziumi 43
