Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)

Teleki Pál öröksége

A múltból jelen, a jelenből jövő

Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradéka értelmében szeptember 17-én a sztálini Szovjetunió hátba támadta a náci Németországgal élet-halál harcot vívó lengyeleket, a szervezett lengyel katonai ellenállás összeomlott, s bár Lengyelország soha nem kapitulált egyik agresszor előtt sem, a lengyel állam területileg megszűnt létezni, kormánya Nyugatra emigrált. Magyarország megnyitotta a határt a lengyel polgári és katonai menekülők előtt, és megadta az összes lehetséges segítséget számukra: az 1944. márciusi német megszállásig lengyel iskolák és szervezetek működtek Magyarországon.

Már a szovjet támadás másnapján megindult a lengyel menekültek áradata hazánk felé. A magyar kormány a genfi egyezmény betartását és a

jogvédelmet hangsúlyozta, amely a földönfutóvá lettek számára azt jelentette, hogy nem fogják kiadni a menekülteket egy harmadik országnak - jelen esetben Németországnak -, legyen szó akár katonai vagy civil személyről. Teleki Pál személyesen adott utasítást a határőrségnek, hogy a lengyelek határátlépését semmiféle módon ne akadályozzák. Miközben a német külügy egyre erőszakosabban szorgalmazta, hogy a magyar kormány szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatot a lengyel vezetéssel, Teleki 1939. szeptember 21-én hivatalosan is megnyitotta határainkat a menekültek előtt. De addigra is mintegy 40 ezer főnek már sikerült átjutnia Magyarországra. A később érkezettekkel együtt ez a szám mintegy százezer fő lehetett.

Ideiglenesen vagonokban lakó lengyel menekültek 1939 őszén

30