Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Lengyel impulzusok
Lengyel impulzusok Orbán.8 Lengyelországnak tehát jelentős befolyása volt a magyar ellenzéki gondolkodás formálódására. Viszonyítási ponttá válása azonban nem csak a lengyel kulturális élet különlegesen vonzó mivoltából fakadt, hanem azoknak a politikai jellegű korlátozásoknak is következménye volt, amelyek szinte lehetetlenné tették a magyarok számára a hagyományos osztrák, német és francia kulturális kapcsolatok ápolását, a többi nyugati országról nem is beszélve. Másrészt a gyakran minden formalitást, a lehetőségeket tekintve kényszerűen bármiféle szisztematikus jelleget nélkülöző lengyel kapcsolatok jobbára egyoldalú, alkalmi és felszínes kép kialakulását eredményezték. Az 1990 óta elmúlt negyedszázadban kiderült: a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években a „lengyel ügyet” és kultúrát odaadással, őszintén szolgáló magyar értelmiségiek akkori nemzedékének legtöbb képviselője szemében - tisztelet a kivételnek - a lengyelség lényege alig tíz-egynéhány jelképes, sztereotip jelenség, tucatnyinál alig több név szerény körére szűkült. Ez nem egyszer olyan sztereotípiákat szült, amelyeknek kevés köze volt a valósághoz, s ennek következtében az 1990 utáni magyar közvélemény - és sajnos nem ritkán a politika is - értetlenül szemlélte a Visztula menti történéseket. Ugyanakkor a „tábor” két országa közötti hivatalos kulturális és tudományos együttműködés valamennyire árnyalta az említett sztereotip képet. Elég arra utalnunk, hogy a kommunizmus egész ideje alatt egyetlen igazán reprezentatív kortárs lengyel képzőművészeti kiállítást sem mutattak be Magyarországon. Gyakorlatilag csak a lengyel filmiskola alkotásai révén (Andrzej Wajda, Andrzej Munk, Jerzy Kawalerowicz, Jerzy Hoffman), majd a morális nyugtalanság iskolájának nevezett filmesek {Krzysztof Zanussi, Krzysztof Kieslowski, Wojciech Jerzy Has, Kazimierz Kutz, stb.) villanhatott fel például olyan kortárs zeneszerzők, mint Wojciech Kilar vagy Henryk Górecki tehetsége, ám olyan világhírű alkotók, mint Tadeusz Kantor és legendás színtársulata már nem mutatkozhatott be. A II. világháború után a rendszerváltásig eltelt évtizedekben nem jelent meg Magyarországon a legújabb kori lengyel történelem eseményeit legalább minimális objektivitással megközelítő munka. (Kiadtak azonban például olyan méltatlan könyvet, mint a kommunista hadtörténész Godó Ágnes9 terjedelmes dolgozatát, amelynek bemutatója a Varsói 8 Grzegorz Górny-Pawel Cebula: A magyar kapcsolat. Fronda - Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület - Glos Polonii, 2009, Budapest, (Előszó, 10. old.) 9 Godó Ágnes: Magyar-lengyel kapcsolatok a második világháborúban, Zrínyi Katonai Kiadó-Kossuth Könyvkiadó (Budapest), 1976. 19
