Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Az MDF lengyel vendégei
A múltból jelen, a jelenből jövő még egy kör, hiszen már itt is voltunk, családi sírhantokat gondozó embereket kérdezgetünk, vonogatják a vállukat, ide meg oda mutogatnak, ötleteinek, merre is, egy részeg sírásó azt ismételgeti, „hétfőn”. Újabb próbálkozások, csak még erre, csak még arra - és nincs sehol Grácia asszony sírhelye, egyszerűen eltűnt, nem akar elénk bukkanni, a nap melegen süt, megint zörög a haraszt a lábunk alatt, és Grácia asszony mosolyog egy felhő mögül látva hiábavaló bolyongásunkat, fügét mutogat, ez az ő stílusa, végül feladjuk, s a neki hozott virágokat letesszük a nagyszerű költő, Illyés Gyula sírjára, ismerték és tisztelték egymást, hát majd csak kiegyeznek ezzel is” - írja. Aztán sorra veszi az MDF embereit, akiket már ismert, vagy akikkel épp megismerkedett. Érdemes bővebben idéznünk írásának ebből a részéből is: nem tanulság nélkül való, hogy miként látta őket egy lengyel értelmiségi. „Másfajta kapcsolatban áll a lengyelekkel az MDF külügyese, Kiss Gy. Csaba, aki már a háború után született, ő már Michnik nemzedéke - észrevételezi Wo- roszylski. - Képzettségét illetően polonista, a Hitel szerkesztője, mély sóhajtással beismeri, hogy a szervezési föladatok miatt átmenetileg letette a tollat, nem tudja, mennyi időre. Ez az irodalmár (lehet, hogy azért, mert másoknál fiatalabb?) a leginkább lényegre törő, újra és újra igyekszik a szétfolyó beszélgetéseket tényszerű mederbe terelni és konkrétumokra összpontosítani (»a mi nemzeteinkben - jegyzi meg -jókora a szónoki hajlam«): az a kérdés, hogy miképpen tudnánk egymásnak kölcsönösen segíteni, talán közös szakértői munkákkal, kutatásokkal, képzésekkel, s hogy vajon lengyel tanácsadók nem tudnának-e segíteni a magyaroknak a kampányban? Nemigen jutunk egyről kettőre, úgy tetszik, legtöbbünk nincs felkészülve ilyen gyakorlati kérdések mérlegelésére, s ráadásul nem is vagyunk mindannyian meggyőződve arról, hogy hasonló dolgokkal kellene foglalkoznunk, inkább általános értékelésekbe bocsátkozunk, hogy hát »tulajdonképpen«, meg »hogy is van«, és »mit is, meg hogyan« ”. Aztán az MDF egy másik vezetőjéről szól, akit nagy kedve volna közelebbről megismerni, s Az MDF II országos gyűlése 1989-ben, középen Antall József 160
