Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
A Hitel - a perifériára szorítottak lapja
A Hitel - a perifériára szorítottak lapja ségi tagjával, aki ekkor még úgy vélte, hogy szervezete jobb, ha egyelőre nem alakul párttá, s mozgalom marad, mert így könnyebb a rendszer békés átalakulásához szövetségesekre lelni a hatalmi központban, olyanokra, mint Pozsgay Imre és társai. Ugyanakkor hangsúlyozta: a békés átalakulás folyamatát illetően nagy figyelemmel követik a lengyelországi eseményeket, melyek szintén tárgyalásos és nem konfrontációs megoldások felé haladnak. Az akkori változások tempóját jól tükrözi, hogy a lengyel ellenzéknek az 1989 tavaszán lezajlott kerekasztal tárgyalások során kiharcolt napilapja, a Gazeta Wyborcza ugyanez év július elején, Jerzy Snopek tollából közölt interjújában Kiss Gy. Csaba azt mondja, hogy az MDF elnöksége már március végén döntött a párttá alakulásról, ám tekintettel arra, hogy az interjú készítése idején még csak születőben volt a párttörvény, a lépés hivatalosan nem történhetett meg. A legfontosabb lengyelországi eseményekről hazánkban a Hitel rendszeresen beszámolt — mint a bevezetőben említettük, például az emlékezetes Miodowicz-Walşsa tévévita szövegét a lap 1989. 2. száma közölte, Engel- mayer Ákos fordításában. (Néhány alkalommal e sorok szerzője is közölt lengyel vonatkozású cikket a Hitelben.) Az MTI varsói tudósítójának „bizalmas” minősítésű jelentése, 1989. január 24.: Lengyel lap Erdélyről - „Erdély - Európa ügye” címmel a lengyel sajtóban eddig példátlanul nagy terjedelemben (az első oldalon kezdve, mintegy 12 gépelt oldalon) közöl cikket a Tygodnik Powszechny című tekintélyes krakkói katolikus ellenzéki hetilap, egy, a Varsói Egyetem magyar filológiai szakán tanuló diákkal. Ratal Wisniewskivel készített beszélgetés formájában. A magát kezdő hungarológusnak nevező Wisniewski szerint „Erdély kérdése - amennyiben a lengyel közvélemény nem ismerkedik meg annak minden aspektusával - egy napon majd nagy, a lengyeleket érintő meglepetést fog okozni”. Erkölcstelennek nevezi, hogy a lengyel történelemtudomány és a lengyel publicisztika negyven éven át agyonhallgatta „Európa egyik legneuralgikusabb területének kérdését”. Ezután arról beszél, hogy Lengyelországban nem folyik a kérdésben szinte semmilyen kutatómunka, és - mint mondja - a két érdekelt országban tapasztalható emocionális megközelítés miatt az objektív kutatómunka nagyon nehéz, bár „Magyarországon az utóbbi időben a tudomány bizonyos szabadságot élvez. Mégis, mind Romániában, mind Magyarországon is nagy politikai nyomás nehezedik a témára”. A lengyel és a magyar történelemszemlélet közötti eltérés konfliktus forrása, s ez - állapítja meg - Románia aktuális nemzetiségi politikáját szolgálja. Wisniewski szerint a lengyelek számára érthetetlen, hogy a magyar szabadságharcos hagyományok örökösei 1867-ben kiegyeztek 155
