Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
A Hitel - a perifériára szorítottak lapja
A múltból jelen, a jelenből jövő Béccsel és nem az akkori Magyarország területén élő és a lakosság felét kitevő nemzeti kisebbségekkel léptek szövetségre, aminek aztán nagyon „komoly következményei lettek a magyar nemzeti tudat alakulásában”. Wisniewski ezen kívül még az 1867-es magyar nemzetiségi törvénynek tulajdonítja mindazt, ami 1918 után a romániai magyar kisebbséggel történt. AII. világháborúban és az utána kialakult helyzetet elemezve úgy értékeli, hogy a román kiugrást követően mintegy a román nacionalizmus erőszakos cselekményeinek ellensúlyozására fogtak össze a magyarok. Elsősorban az erős baloldal - a román kommunistákkal együtt - „azok szövetségese, sőt, mi több, a Szovjetunió hűséges szövetségese is lett, akiknél védelmet kerestek a román nacionalizmussal szemben”. (Idézi Tamás Gáspár Miklóst, aki szerint a magyar kommunisták nélkül Romániában nem is lett volna kommunizmus.) Ezután arról olvashatunk, hogy 1952-ben „a kommunista blokkban példátlan dolog történt: a hazai kommunisták legyőzték a moszkovita frakciót, amely jelentős mértékben zsidó és magyar származású kommunistákból állt. A zsidók és a magyarok eltávolítása a pártból és a politikai, a kulturális élet különböző területeiről egészen a hetvenes évekig tartott”. Rendkívül nagy hatással volt a romániai magyarok helyzetére 1956, amikor a romániai magyarokat a hivatalos magyar vezetés az ellenforradalmi erőkkel való együttműködéssel vádolta. Ez újabb repressziót váltott ki román részről a romániai magyarokkal szemben. Wisniewski szerint a romániai magyarok a ’60-as években azért tűrték hátrányos helyzetüket, mert bebeszélték nekik, hogy olyan különleges országban élnek, amely közeledik a Nyugathoz, „decentralizációt vezet be, 1967-ben gazdasági reformot hajtott végre”. „Azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar állam a hetvenes évekig egyáltalán nem érdeklődött a romániai magyar nemzeti kisebbség sorsa iránt.” Wisniewski legfurcsább megállapítása az, hogy a Nyugat Romániához való viszonya azért fordult az utóbbi időben kritikusra, mert a zsidó és német kisebbség gyakorlatilag teljesen megszűnt, kivándorolt Romániából, azaz a Nyugatnak most már nem érdeke a „jól képzett és magas nemzeti öntudattal rendelkező állampolgárok vásárlása”, hiszen ilyenek már nincsenek Romániában. A varsói magyar filológus szerint az Erdély körül kialakult helyzet „sajnos nagyon szomorú következménnyel járt a magyarok tudatára. A magyarok nemzeti tudata komoly 156
