Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Csoóri Sándor „senkijei, barátai”
A múltból jelen, a jelenből jövő Az MTI varsói tudósítójának „bizalmas” minősítésű jelentése, 1988. március 4.: Magyar-lengyel „nem szeretlek” - „Barátság mítoszok nélkül”, „Lengyelországban a magyar temperamentumról, Magyarországon pedig a gazdálkodni képtelen lengyelekről szóló legenda kísért” - címmel közli a Przeglqd Tygodniowy című lengyel hetilap Jerzy Robert Nowak újabb, terjedelmes dolgozatát a magyar-lengyel barátság „temetéséről”. Mint az „első számú sírásó” a Visztula partján, Nowak néhány hónapos hallgatást tört meg, hogy - mint írja - „megpróbáljon szembenézni az igazsággal”. A rendkívül terjedelmes írás a legkülönfélébb és előrángatott példákkal igyekszik kimutatni a magyar és a lengyel nép mentalitása közötti különbséget és cáfolni azt a „hamisan pozitív képet”, amit a lengyelek a magyarokról festenek még ma is. Emlékezteti az olvasókat, hogy az erős lengyel-orientáltság mellett Magyarországon mindig erős volt a német-orientáltság, különösen a XIX. század hetvenes évei és 1918 között, de a II. világháború alatt is, amikor a magyarok nagy része hitt a német győzelemben és a valóságtól elrugaszkodott álmodozóknak tekintette a lengyel menekülteket. AII. világháború időszakából származó emlékiratokra hivatkozva állapítja meg Nowak, hogy a magyarok mentalitása már akkor is idegen volt a lengyelek számára, mert azt a fegyelem és a hatalom iránti lojalitás jellemezte. A mai magyarokról szólva Nowak szerint semmi alapja sincs a magyar temperamentumról szóló fámának, ehelyett a magyarok realisztikusabbak, pragmatikusabbak és tartózkodóbbak, mint a lengyelek. A szokásos panaszok - a lengyeleket a magyarok részegesnek, ügyeskedőknek, üzérkedőknek tartják, valamint a magyar hatóságok tavalyi megkülönböztető intézkedéseinek, a magyar vámosok minősíthetetlen viselkedésének felhánytorgatása, az ennek nyomán a lengyelek lelkében keletkezett sokk - ecsetelését követően Nowak górcső alá veszi a II. világháború utáni magyar történelmet a magyar-lengyel kapcsolatok viszonylatában, lényegében úgy állítva be a dolgot, mintha a magyarországi fejlemények következménye lett volna a kapcsolatok folyamatos romlása. Kiemeli a Rákosi-korszak és a magyar ’56 negatív hatását a lengyel belpolitika alakulására. Az összefüggésekből kiragadott történelmi tények, az előrángatott idézetek, amelyek többsége a lengyelellenes, a lengyeleket lejárató magyar gondolkodást hivatott bizonyítani, helyenként teljesen összefüggéstelenné és emészthetetlenné válnak. Külön figyelmet érdemel az a gondolatmenet, amellyel Nowak kihúzza az erkölcsi talajt az 1968-as lengyelországi antiszemita megnyilvánulások idején jelentkező magyar aggodalom alól, kijelentve, hogy a magyar értelmiség élénk reagálásának az oka: Magyar- országon él Közép-Európa legnépesebb zsidó közössége, amely a lengyelországi esemé136
