Szalai Attila: A múltból jelen, a jelenből jövő. Széljegyzetek a magyar nemzeti demokrata ellenzék lengyel kapcsolataihoz a XX. század utolsó harmadában - RETÖRKI könyvek 23. (Lakitelek, 2017)
Gazdátlan tiltás
Gazdátlan tiltás Gazdátlan tiltás Kovács István sűrűbben járt Lengyelországba, mint Felczak Magyarországra, mígnem 1982 májusától a magyar belügyi szervek „felértékelték” útjait, és tettek róla, hogy 1984 decemberéig ne hagyhassa el az országot észak felé.132 Az őt megfigyelők azt terjesztették róla, hogy a lengyel Szolidaritás magyarországi összekötőjeként persona non grata volna Lengyelországban. Ám mindez csak szóbeszédnek minősülhet, mivel eleddig semmilyen forrás nem támasztja alá. E sorok írójának az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ABTL) végzett kutatásaiból mindössze annyi derült ki, hogy az ominózus eset megtörtént, de az azt előidéző intézkedésnek „nincs gazdája”. Más szóval: beazonosíthatatlan, ki és mikor, milyen alapon adta ki az utasítást Kovács István „észak felé” történő utazásainak tiltására, illetve korlátozására. Egyetlen közvetett bizonyíték áll ezzel kapcsolatban rendelkezésre, jelesül az a tény, hogy a Magyar írószövetség 1986-os közgyűlésén történtek után, ahol Kovács Istvánt a szövetség egyik titkárává választották, azonnal a hatalom nyúlványainak célkeresztjébe került, s például az MSZMP KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség titkára, az ellenzéki irányzatok elleni különösen szigorú fellépéseiről ismert Knopp András133 az 1982-es „vádat” melegítette föl ellene. A pártfunkcionárius utalása mögött vélhetően az a határozat áll, amelyet az MSZMP PB még 1980. december 9-én hozott, s amelynek megfogalmazója éppen Knopp András volt. Ebben kemény fellépésre inspirálta a pár132 Ibidem: Kovács István: Waclaw Felczak magyar kapcsolatai... 133 Knopp András (1938) MSZMP-funkcionárius, kultúrpolitikus. 1956-ban érettségizett budapesti orosz nyelvű gimnáziumban. Hamarosan tagja lett az MSZMP-nek. Egyetemi tanulmányait az ELTE magyar-filozófia szakán végezte, 1963-ban szerezte meg középiskolai tanári oklevelét. 1970 novemberében lett az MSZMP KB politikai munkatársa, majd alosztályvezető a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályán. 1978. januártól az oktatási miniszter helyettese volt. 1980-ban újra a pártapparátusba került, és az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának osztályvezető-helyettese lett. Párt- és állami vonalon végzett kultúrpolitikai irányító munkája során kitűnt az akkoriban megjelenő ellenzéki irányzatok elleni különösen szigorú fellépésével. A rendszerváltozás után nagyvállalkozó lett: tevékenységében gazdagon gyümölcsöztetve pártállami funkcionáriusként szerzett keleti kapcsolati tőkéjét (Ukrajna), összekötve a korábban hivatalból kárhoztatott NSZK gazdasági tényezőivel. 109
