Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt
Mások szemével akik Budapesten a Parlament előtt gyűltek össze, hogy a hazájukra virradt új napot túláradó érzelmekkel, a ’Gorbi, Gorbi!’ felkiáltásoktól a ’Ruszkik haza!’ követeléséig üdvözöljék.”157 A Chicago Tribune-ben megjelent írás, amelyből egyszerre olvasható ki a pillanat direktségébe belefeledkező pátosz és a vele keveredő, visszatekintő bűntudat valójában azon kevés cikk egyike, amely ilyesfajta és ilyen mérvű jelentőséget tulajdonított a köztársaság 1989. október 23-i, Szűrös Mátyás által történt kikiáltásának. Sokkal inkább jellemző - és visszatekintve jóval objektívebb - hangnem, ahogy ennek várható bekövetkeztéről két nappal korábban például a Guardian tudósított: „A magyar parlament tegnap megerősítette a kommunista érával való szakítást, elfogadva egy következő júniusban kiírandó, többpárti választás törvényét. Németh Miklós miniszterelnök javaslatát is elfogadták, hogy Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke az 1956-os forradalom hétfői évfordulóján a köztársaság kikiáltásával kezdje meg ideiglenes államfői tevékenységét.”158 valójában tisztában voltak azzal, hogy Moszkva ’a térség feletti irányítását hatalmi pozíciója elengedhetetlen részének tekinti’. Lengyelország kapcsán Dulles már 1956. október 21-én nyilvánvalóvá tette, hogy az USA még egy szovjet katonai beavatkozás esetén sem nyújtana fegyveres segítséget; majd a magyarországi események láttán is csak addig ment el, hogy 1956. október 27-én, Dallasban nyilvánosan kijelentse: ’nem úgy tekintünk ezen nemzetekre, mint potenciális katonai szövetségeseinkre’- így próbálván Moszkvát a nem katonai megoldások irányába terelni. Utóbbit 1956. október 31-én maga Eisenhower is megismételte, de csak annyit ért el, hogy Nyikolaj Bulganyin, a szovjet minisztertanács elnöke, nyers őszinteséggel emlékeztesse arra, hogy geopolitikailag ’az USA-nak semmi köze’ Magyarországhoz. [...] Igaz, hogy Eisenhower 1953. október 30-án aláírta az NSC 162/2-t, mely ’a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez a fejlett atomfegyverek elrettentő és pusztító erejére’, s ezzel gyakorlatilag megszületett a massive retaliation, a ’tömeges megtorlás’ doktrínája; valójában az adminisztrációt egyre inkább megrettentette egy esetleges atomháború rémképe. A nukleáris eszkalációtól való félelem kihatott arra, ahogy az Egyesült Államok a globális, de legfőképp az európai helyzet megváltoztatásának esélyeire tekintett, s Washingtont de facto a két, ellenséges ideológia, és politikai-katonai tömb (hosszútávú) egymás mellett élésének, így Európa tartós megosztásának elfogadása felé vitte. Kelet-Európa ismét magára maradt-ám ezúttal több mint három további évtizedre.” Kávássy János Előd: „The last chance in our lifetime ” - Az Amerikai Egyesült Államok útja Kelet-Európába, és a globális szupremáciához, Valóság, 2013/12, 88-102. 157 Hungary Declares Independence, Chicago Tribune, 1989. október 25. http://articles. chicagotribune.com/1989-10-25/news/8901250351_l_eastern-europe-hungarians-sovi- et-president 158 Susan Viets: Hungary seals break with past, Guardian, 1989. október 21. 94
