Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt
Mások szemével fogadtassanak el. A párttisztviselők ugyanakkor egyetértettek abban, hogy ez lehetetlen.” A cikk második részében nevesített Földesi István, Rajcsány Péter és Nyers Rezső szerint az MSZMP ugyan nem számíthatott fix parlamenti helyekre, de bátorító, hogy a lengyel LEMP-nél jobban helyzetben volt. Úgy vélték, hogy „az egyszerűen megengedhetetlen régi arrogancia” kikapcsolásával valahol 15 és 30 százalék közötti eredményre számíthatnak. Ugyanekkor, „[a] még csak pelyhedző, mintegy 10 pártból vagy pártszerű csoportból álló ellenzékből a megszólaltatottak a Fórumot vélik a legerősebb kihívónak. Azt állítják, ereje azon nemzeti érzés felkarolásából ered, amely a szovjetek akaratának való sokévnyi alávetettségben megsebződött, és amelyről úgy gondolják, nagy szerepe van a párt a magyarok többsége körében mérhető népszerűtlenségének. Hogy felkészítsék a pártot elkerülhetetlen feladatára, az ellenzékkel a politika nyílt színterén való megütközésre, már folynak az előkészületek egy október 6-án kezdődő, a változás programját elfogadtató pártkongresszus lebonyolítására.”144 A NY Times szerzőjének 1989. szeptember eleji cikke fontos lélektani pillanatot rögzít, máig érvényes tanulságokkal: az MSZMP, utolsó heteit élve meg a Kádár János kreálta ernyőpárt formájában, a hatalom kizárólagos birtokosaként a lengyel példát követve tárgyalt a magyar ellenzéki szerveződések szelektált csoportjával a demokratikus átmenet kompromisszumos forgatókönyvéről. A LEMP vezetésével szemben - főként a lengyel kommunisták nyári fiaskójának tudatában - a magyar pártvezetésnek két előnye volt: Magyarországon nem létezett a Szolidaritáshoz hasonló méretű, súlyú, befolyású, népszerűségű és támogatottságú politikai vagy érdekképviseleti szervezet, és nem léteztek olyan, az egypárti hatalomba integrálva évtizedek óta lélegző, történelmi (tömeg)pártok, amelyek egyetlen szempillantás alatt az MSZMP ellen fordulhattak volna. A valóban nyugati mintájú, demokratikus választások tervezett keretei közt a lehetőséget a divide et impera ókori elvének megfelelően az ellenzéki pártokra leadandó szavazatok aprózódása, illetve a pártok egymással való szembeállítása jelentette. Annak tudatában, hogy a NEKA tárgyalásai legfeljebb (és csak) ezen részletező egyeztetések lezárulásáig jelentettek valamiféle egységet és védelmet a „szalámitaktika” 144 Henry Kamm: In: Hungary, Communists Are Cheerfid, NY Times, 1989. szeptember 6. http://www.nytimes.com/1989/09/06/world/in-hungary-communists-are-cheerful.htm- l?mtrref=query.nytimes.com&gwh=9A2A7873A950391233FE94F042763C8E&gwt=- pay 82
