Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt felújítása ellen, és hogy az 1990-es választások első fordulójában a választók még 19 pártra adtak le szavazatokat, megállapíthatjuk, hogy a magyar kommunistáknak nagyobb mozgástere volt, mint lengyel elvtársaiknak. Sietve tenném hozzá, mindez természetesen csak a felszínt, a szándékolt politikai nyilvánosság szintjét jelentette, hiszen a hatalom - az MSZMP-s pártelit majdani továbbélését jelentő - átmentése számos más szinten és módon zajlott. Gondoljunk csak a jóval a politikai játéktér előtt „pluralizált” gazdasági élet legkülönbözőbb szegmenseire vagy a titkosszolgálatokra, a fegyveres testületekre és erőszakszervezetekre, valamint az ezeket épp a rendszer természetéből fakadóan átszövő, rendkívül bonyolult és összetett kapcsolatrendszerre. Botorság (volt, lett volna és lenne ma is) azt feltételezni, és még inkább állítani, hogy négy évtizednyi kommunizmus után az 1990-es politikai váltás automatikusan a hatalmi struktúra összes elemének alapvető módosulását jelentette. A NEKA tárgyalásai épp azon szükségszerűen drasztikus, potenciálisan működtethetetlen vagy/és időleges anomáliákat generáló változ(tat) ásókat kapcsolták ki, amelyek - ha jelentős feszültségek árán is - valóban új, tabula rasa helyzetet teremthettek volna a teljes magyar spektrum meghatározó részében. 1989. szeptember 18-án, ugyanazon a napon, amikor Zalaegerszegen a helyi MDF egyik alapító tagjaként dr. Marx Gyula orvos az SZDSZ és a Fidesz támogatásával újabb üzenetértékű győzelmet aratott a helyi időközi választásokon,145 lezárultak a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai. Ugyanezen a napon tette Tölgyessy Péter Antall József kérdésére válaszolva egyértelművé, hogy az SZDSZ - és akkor még esetlegesen a Fidesz - nem fogja aláírni a NEKA megállapodás egyetlen részét sem. Tölgyessy kifejtette, hogy az SZDSZ csak azért nem élt vétójogával, mert így kívánták a nézetkülönbségek mellett/ellenére továbbra is fenntartani az EKA kereteit.146 Az (ön) 145 „A marxisták győztek!” - így, a Mai Nap szalagcímét átvéve indította beszámolóját az Independent hasábjain Karacs Imre Marx és az ellenzék újabb győzelméről. Karacs kiemelte, hogy bár a kommunisták jelöltje, Győrffy István nem az MSZMP, hanem egy ad hoc szerveződés színeiben indult, így is csak a szavazatok 32%-át volt képes elnyerni az MDF vezette ellenzéki összefogás jelöltjével szemben. Ahogy fogalmazott: „Zalaegerszegnek az az üzenete, hogy nem számít, a párt milyen erővel igyekszik imidzsét megváltoztatni, az elmúlt 40 év benyomásait nehéz lesz kitörölni.” Karacs Imre: Hungary’s reformed Marxists rejected, Independent, 1989. szeptember 18. 146 Ha hihetünk az utólagos visszaemlékezéseknek, akkor az SZDSZ-en belül Haraszti Miklós ötletéből alakult ki a „nem vétózunk, de nem is írunk alá” koncepciója. 83
