Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt Ha addig lettek volna az MSZMP vezetésének kétségei afelől, hogy az MDF jelenti a párt számára a legnagyobb kihívást (mind politikai ellenfélként, mind potenciális szövetségesként), 1989 augusztusa világossá tette, hogy az alig egy éve Lakiteleken szerveződött mozgalom megkerülhetetlen tényezővé vált. Az időközi megmérettetés magának az MDF-nek is jelentős önbizalmat adott, és megerősítette a párt, pontosabban az MDF képviselőinek pozícióját a NEKA tárgyalásain. Éppen a választási siker paradoxonjaként, az emelkedő ázsióval együtt emelkedő politikai tétek ugyanakkor tovább élezték az MDF Elnökségének és az (egyre inkább) Antall József nevével fémjelezett tárgyalóbizottság viszonyát. Bíró Zoltánék az alkotmányo- zó nemzetgyűlés létrehívását kívánó koncepciójával szemben Antall politikailag, jogilag és történelmileg is elegendőnek vélte a hivatalban lévő (azaz alapvetően kommunista) Országgyűlés legitimitását az átalakulás törvényi kereteinek kialakításához.140 Ezzel a Magyar Köztársaság majdani első miniszterelnöke tevőlegesen járult hozzá az akkor regnáló MSZMP-s vezetés által is preferált felülről lefelé, kompromisszumok hálójában ideiglenesen kialakított pszeudo-jogállam kiteljesedéséhez. Mivel az MDF Elnöksége nem tudta közvetlenül irányítani és ellenőrizni a kerékasztal-tárgyalásokon résztvevő delegáltjait, így Antall József megtehette, hogy olykor akár a Fórum-vezetés elképzeléseinek ellenében saját, egyéni álláspontját artikulálja és juttassa érvényre. Az MDF ebben a belülről is egyre konfliktusosabb számára, amennyiben az eredmények az 1990 közepén esedékes szabad országgyűlési választásokon megismétlődnek”. Később azt is hozzátette: „Bár az ellenzéki csoportosulások pártként való jogi elismerése még hátra van - az ezt lehetővé tevő párttörvény ősszel kerül a parlament elé - a négy [helyen megrendezésre került - KJE] időközi választás gyakorlatilag Magyarország 42 éve első többpárti választását jelentette. A kevesebb mint két éve alakult, nemzeti alapon a népszuverenitásért és szociális jólétért kiálló Fórum tagjai elsöprő erejű bizalmi szavazásként és a kommunista uralom elutasításaként üdvözölték az eredményt.” David Lewis: Communists trounced in Hungary poll, The Independent (Reuters), 1989. augusztus 7. 140 Jelentős koncepciókülönbséget jelentett a köztársasági elnök funkcióinak és jogkörének kérdése is. Bíró Zoltánék egy erős, francia mintájú premierben gondolkodtak, míg Antall József maga az erős miniszterelnöki, gyenge elnöki hatalom német mintáját tartotta mérvadónak. Némi malíciával vagyok kénytelen megjegyezni: tette ezt annak tudatában, hogy az Elnökség Pozsgay Imre jelölését támogatta a köztársasági elnök pozíciójára. Kérdés (a sokak szerint történelmietlen, szerintem nagyon is történelmi), „mi lett volna, ha” Antall József esélyes a köztársasági elnök tisztére. Vajon akkor is ezen elképzelését kívánta volna érvényre juttatni? 79
