Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt
Mások szemével követően került sor,125 immár kézzelfoghatóan leképezve az általam fentebb kiemelt, új lokális-regionális-globális esemény-szinkront. Egy esetleges korábbi magyar-amerikai csúccsal126 ellentétben e látogatás már nem a keleti blokk kiemelten kezelt rezsimjét fenntartó kádári/posztkádári elitnek, hanem a minden oldalról saját jövőjét fürkésző és alakító (vagy alakítani próbáló) magyar politikai erőknek szólt. Jól jelzi ezt, hogy a magyar establishment tagjaival folytatott hivatalos megbeszélések mellett Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet zugligeti rezidenciáján személyes találkozókra is sor került. Ezek egyikén Bush elnök, egy tolmács, Pozsgay Imre (mint az MSZMP köztársaságielnök-jelöltje) és Kovács László, külügyminiszter-helyettes vett részt,127 míg a másikra Palmer által preferált ellenzéki szereplőket 125 1989. május 4-én a washingtoni magyar nagykövet, dr. Házi Vencel egy munkatársa kíséretében találkozott Lawrence Eagleburger külügyminiszter-helyettessel és a State Department (SD) magyar referensével, Shultz-cal. E nyolcszemközti megbeszélésen vetették fel először konkrétan Bush kelet-európai útját. Az akkori amerikai elképzelések alapján az elnök 1989. július 11-13. között 24-24 órás látogatást tett volna Lengyelországba és Magyarországra. Miközben Lengyelországban Varsó mellett Gdansk merült fel helyszínként, az SD ekkor Budapestet javasolta a látogatások első helyszíneként. MNLOL 00625/3 126 Az ötlet, hogy az amerikai elnök a magyar pártfőtitkárral találkozzon, először 1984 utolsó hónapjaiban fogalmazódott meg, és legvalószínűbben az SD-től vagy Reagan közvetlen környezetéből (tanácsadói valamelyikétől) származhatott. Utóbbira utal, hogy a budapesti látogatás lehetőségét az elnök egyik legbefolyásosabb tanácsadója, Michael Deaver szellőztette meg. Későbbi iratokból valószínű, hogy Reagan 1985-ös budapesti útját az amerikaiak májusra tervezték, ám az a magyar politika ellenállása miatt meghiúsult. Bár Kádár maga úgy fogalmazott, „csak organikus fejlődés lehetséges”, „nincs értelme a hirtelen, megalapozatlan ötleteknek”, és kizárta, hogy Budapesten találkozzanak, nem zárkózott el egy lehetséges washingtoni látogatástól, amelynek időpontjaként Nicholas Salgo budapesti amerikai nagykövet 1986. április-májusát javasolta. Kádár és Reagan találkozójára ugyan végül soha nem került sor, de Grósz Károly 1988. júliusi amerikai látogatása - amikor a magyar miniszterelnök ötfős küldöttség élén Kaliforniából indulva az USA legfontosabb gazdasági és hatalmi központjait végiglátogatva Washingtonban magával Reagannel is találkozott - alapvető jogfolytonossággal, ugyanazon politikai gondolkodás és logika leképeződéseként valósult meg. A témáról bővebben: Kávássy János Előd: Hosszú út Washingtonba: Grósz Károly 1988-as amerikai látogatása, és annak előzményei”, In: Rajzolatok a magyar történelemről, Szerk. Antos Balázs-Tamás Ágnes, Szeged, SZTE, 2010. 127 Palmer még 1989. május 22-én azt javasolta, hogy Németh Miklós, Nyers Rezső és Pozsgay Imre egy, az elnök (vagy Palmer) által adott reggelin vagy ebéden találkozzanak Bush-sal, de „bizonyos technikai okok” [vélelmezhetően a magyar lehallgatás - KJE] 70
