Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt
IV. 1989 második féléve - A legerősebb párt hívtak meg - Kónya Imre visszaemlékezése szerint ide vele együtt mintegy tíz főt. Igaz, hogy ott és akkor, a Lech Walesa vezette Szolidaritás lengyel példájával ellentétben Bush elnök Budapesten Grószékban (!) látta a változások hajtóerejét, ám közvetlen, élmény alapú tapasztalatai alapvetően járultak hozzá az „Amerika mellettetek áll” üzenet (alig valamivel későbbi) nyílt artikulálásához128 és a következő amerikai-szovjet csúcs (ez lett az 1989. miatt erre csak Palmer rezidenciáját (és nem Bush szálláshelyét) látta alkalmasnak. MNLOL 4-13 002245/8. Kovács László személyes visszaemlékezése szerint Pozsgay, miután felvázolta saját jövőbeni politikai terveit, Bush elnök azon kérdésre, hogy mit tenne, ha mindazt mégsem sikerülne kiviteleznie, úgy válaszolt: „Akkor leveszem a kezem erről a pártról.” A külügyminiszter-helyettesben visszatetszést keltő mondat nem értékelésében, hanem kontextusában fontos. Kérdés ugyanis, hogy az adott pillanatban Pozsgay Imre volt-e abban a helyzetben, hogy „levegye a kezét” az ekkor de iure Grósz Károly, Németh Miklós és Nyers Rezső irányította MSZMP-ről. Hónapokkal később, 1989. november 2-án Washingtonban Bush elnök mintegy félórás megbeszélést folytatott Pozsgay Imre államminiszterrel. Bush méltatta mind a többpárti demokrácia irányába tett magyar lépéseket - kiemelve az alkotmány módosítását-, mind a Magyar Köztársaság kikiáltását. Az elnök megismételte és megerősítette elköteleződését a magyar demokratikus reformok mellett, ugyanakkor aláhúzva, hogy „támogatásunk az átalakulás folyamatának, semmint valamely pártnak vagy jelöltnek ” szólt. (Kapcsolódóan jelezte, hogy ugyanezen a napon kilenc, különböző pártokhoz tartozó ellenzéki érkezett az USA-ba, két hétre.) 128 George Bush a Rab Nemzetek Hete alkalmából elmondott, 1989. július 21-i beszédéből idézve: „40 évig Lengyelország és Magyarország el kellett viselje azt, amit az egyetlen alternatíva dilemmájának nevezünk: egyetlen politikai párt, egyetlen nemzeti érdek, egy társadalmi és gazdasági modell - röviden egy jövő, amelyet egy idegen ideológia írt elő. Ez a jövő valójában nem jelentett jövőt, mert az egyén felé tagadta a választást, a társadalom felé a pluralizmust, a nemzetek felé az önrendelkezést. És mégis, Lengyel- országban és Magyarországon egy bátor ember nem esne kétségbe. Ott, mint másutt, a szabadság lángja nem hunyna ki. Tíz napja láttam, ahogy a zuhogó esőben ezrek bátran nyilvánították ki szabadságszeretetüket. Hangosan ünnepelték a szabad gyülekezési jogot, a szabad sajtót és véleménynyilvánítást, és a szabad vallásgyakorlást, megtöltve egy teret Budapesten, amelyet egy szabadságharcosról neveztek el, aki hitt a demokráciában, amely a magyar embereket a világ többi nemzetéhez kapcsolta. Kossuth Lajos 1851-ben érkezett Amerikába, miután a Magyarország függetlenségért folytatott küzdelem időlegesen elbukott. [...] S ma a szabadság fénye világítja be Kelet- és Közép-Európát, visszatükrözve a Szovjetunióban zajló belső változásokat, amelyek odahaza a nagyobb nyitottság felé, külföldön a konfrontációtól való elfordulás irányába hatnak. Ez a fajta nyitottság buzdított az Ausztria és Magyarország közötti szögesdrót kerítés lebontására. S a megújulás szelleme világítja be a balti államokat - Litvániát, Lettországot, Észtországot -, amelyek nemzeti történelmüket igyekeznek visszaszerezni. Ezen nemzetek 71
