Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
III. 1989 első féléve - Az élők, a holtak, és változó viszonyaik
Mások szemével azután - a meglévő kétségek és bizonytalanságok ellenére is - minden újabb „harapással” tovább erősödött. Ezen harapások némelyike azonban az MSZMP számára igencsak fájdalmasnak bizonyult, s olykor az is kérdésesnek látszott, nem akad-e a falat a párt, s még inkább az immár különböző egyéni ambícióiktól fűtött pártelit torkán: „Meglepő ellentmondásban a hivatalos történelmi értékeléssel az uralkodó kommunista párt Politikai Bizottságának egy tagja vasárnap azt mondta, hogy az 1956-os forradalom népfelkelés és nem ellenforradalom volt.91 Pozsgay Imre lett az első magyar vezető, aki szembeszállt a hivatalos nézettel, mely szerint a forradalom, melyet szovjet tankok és katonák tapostak el, idegen hatalmak kezdeményezte ellenforradalom volt a kommunista rendszer megdöntésére. [...] Lehetséges, hogy a forradalom általa népfelkelésként való lefestése a kormányzat azon hajlandóságát jelzi, hogy rehabilitálják azon férfiakat, akik a felkelést vezették.92 Nagy Imre pártfőtitkárt [helyesen: miniszterelnököt - KJE], Maiéter Pál honvédelmi minisztert, s a rövidéletű forradalmi kormány más vezetőit 1958-ban végezték ki, s 91 Pozsgay Imre 1989. január 28-a hajnalán elhangzott rádióinterjújának leghíresebb sorait idézve: „Felderülhetnek [Nagy Imre 1956-os szerepének vizsgálatában - KJE] olyan belső és külső összefüggések, amelyek ezt a megítélést, hogy úgy mondjam, árnyaltabbá teszik. Például önmagában az a körülmény, hogy ez a bizottság, a jelenlegi kutatások alapján, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt. Egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.” Az interjú 2009-ben közreadott szövegéből idézve. Pozsgay: ’56 népfelés volt, nem ellenforradalom, Index, 2009. január 28. http://index .hu/belfold/1989/2009/01 /28/pozsgay_56_nepfelkeles_volt_nem_ellenfor- radalom/ 92 Szekér Nóra és Riba András megállapítása szerint mindez „...a látszat ellenére a párt érdekeit is szolgálta. Kockázatos volt ugyan, de számos lehetőséget nyitott meg a párt előtt, és növelte a játékteret. Az átértékelődéstől rettegők számára is kész helyzetet teremtett, és e nagy falat lenyelésével tovább lendítette a pártot egy olyan problémán, amivel nem biztos, hogy meg tudott volna birkózni a Pozsgay-interjú nélkül.” Bár ma lehetetlen tényszerűen igazolni, hogy Grósz az MSZMP főtitkáraként legalább informálisan tudott az előző nap rögzített rádióinterjú tartalmáról, a források alapján azonban nem zárható ki, hogy Pozsgay Imre akciója távolról sem volt annyira egyéni és spontán. Véleményem szerint e lehetőséget támasztja alá azon tény, hogy miután Grósz és Pozsgay 1988. tavaszi ad hoc érdekközösségét 1989 elejére nyílt rivalizálás váltotta fel, Grósz főtitkárként semmit nem kockáztatott az interjú adásba kerülésével, legalábbis azon túl nem, amit 1989 folyamán amúgy is mindenképpen kockáztatnia kellett. Annak párton belüli és kívüli politikai, illetve össztársadalmi lecsapódásából ugyanakkor számtalan információhoz jutott, s immár ehhez is navigálhatta saját politikáját. Szekér Nóra-Riba András László: A Nagy Imre-kód, Lakitelek, Antológia, 2014. 71. 52
