Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
III. 1989 első féléve - Az élők, a holtak, és változó viszonyaik
III. 1989 első féléve - Az élők, a holtak, és változó viszonyaik Természetesen lehet azon polemizálni, hogy az év folyamán több lépésben, szimbolikusan a köztársaság kikiáltásával és az új alkotmány életbe lépésével 1989. október 23-ával bezárólag megtörtént az egy párti kommunista diktatúra államberendezkedésének lebontása, ám tagadhatatlan, hogy valóban szabad és demokratikus választásokra csak öt, az új kormány hivatalba lépésére pedig csak majd hét hónap múlva került sor. Magyarán a jogállami intézményrendszer felülről történő, konszenzusos újrateremtése még távolról sem jelentett demokráciát. Ezen átmeneti, disszonáns időszak érzékeltetésére számos kifejezés született az angolszász zsurnalisztikában. Mivel nyilvánvaló volt, hogy ebben a periódusban a Magyar Népköztársaság/Magyar Köztársaság még sem multi-party democracy, sem pluralistic democracy nem volt, az angol újságírók találékonyságából született kényszerterminológia jobbára az egypárti diktatúrához képest igyekezett a kialakult illékony politikai szerkezetet leírni. így született a pluralism in a one-party system („pluralizmus egypárti rendszerben”), pluralism without a multiparty sytem („pluralizmus többpártrendszer nélkül”), plurocommunism („plurokommunizmus”), socialist pluralism („szocialista pluralizmus”), vagy némi fricskával a small nibble of democracy („falatnyi demokrácia”) terminusa. Az Encyclopaedia Britannica meghatározása szerint ,,[a] pluralizmus a politológiában azon nézet, hogy a liberális demokráciákban a hatalom megoszlik (vagy megosztva kellene legyen) a különböző gazdasági és ideológiai csoportosulások között, s nem egyetlen elit, vagy elitek egyetlen csoportja birtokolja (vagy kellene, hogy birtokolja). A pluralizmus feltételezi, hogy a változatosság jótékony hatással van a társadalomra, s hogy a különböző rendeltetésű vagy kultúrájú csoportok autonómiát kell, hogy élvezzenek, ideértve a vallási csoportokat, a szak- szervezeteket, a szakmai szervezeteket, és az etnikai kisebbségeket.”90 Az angol sajtónak (ahogy megkockáztatom 1989 ősze előtt a magyar ellenzék meghatározó részének is) természetesen legfeljebb sejtései vagy megérzései lehettek arról, hogyan lesz Kádár magyar modelljéből élet- és működőképes „liberális demokrácia”, s vele együtt hogyan alakul ki a kiegészítésekkel fosztóképzős pluralizmusból valódi, minden szinten érvényes „többes szám”. A magyarul utóbb (szintén) „egypárti pluralizmusként”, vagy némi jogos malíciával „látszatpluralizmusként” leírt időszak „falatnyi demokráciája” 90 Pluralism. Encyclopaedia Britannica, https://www.britannica.com/topic/pluralism-poli- tics 51
