Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
III. 1989 első féléve - Az élők, a holtak, és változó viszonyaik
Mások szemével Magyarország 1948 utáni történetében, e törvények elfogadása távolról sem jelentett bármiféle menetrendet a későbbiek konkrét megvalósulását illetően. E törvények elfogadásával ugyanakkor az utóbb rendszerváltásnak vagy rendszerváltoztatásnak nevezett jogi-politikai-gazdasági, majd egyre inkább össztársadalmi folyamat új, rendhagyó, ellentmondásokkal teli, ha szükségszerűen is, de bizarr szakaszába lépett. Az 1989 januárjától 1990 tavaszáig, az új parlament megválasztásáig és az Antall-kormány felállásáig tartó időszakot jómagam a pszeudo-jogáüam elnevezéssel illetem, lévén a pártállami, diktatórikus létből a plurális demokrácia felé különböző külső és belső kényszerektől hajtott MSZMP a demokratikus intézményrendszer újjáélesztésének folyamatában sokáig még alapvetően monopol hatalommal bíró, szovjet mintájú, kommunista pártként létezett és irányított. E korszakban ráadásul a parlament, a kormány és a bíróságok a hatalmi ágak megosztásának megfelelő, jogi és funkcionális újjászervezéskor épp a legfontosabb kritérium, a szavazópolgárok akaratának demokratikus kinyilvánítása hiányzott. A felülről lefelé való „építkezés”, átalakítás vagy (a kádári paradigmába zárva újra és újra meghirdetett) reform89 az autoriter, abszolutisztikus és diktatórikus rendszerek sajátja, modern demokratikus jogállamot azonban csak ellenkező irányban, masszív alulról való építkezéssel lehet kialakítani. A demokratikus intézményrendszer 1989 folyamán lezajlott újjáélesztésére és részben újonnan való kialakítására a demokrácia alapját jelentő többségi felhatalmazás nélkül, jelentős legitimációs hiátusok közepette került sor. A pszeudo-jogállam időszakának önellentmondásai csak még jobban kiélesednek, ha figyelembe vesszük, hogy az 1989. június 13-án megalakult, valóban érdemi tárgyalásokat csak 1989. augusztus-szeptemberétől folytató Nemzeti Kerékasztalon (NEKA) reprezentált pártok és csoportosulások legitimációja - saját tagságuk létszámának erejéig - korlátozott és részleges volt, illetve némi összekacsintó konszenzussal a regnáló MSZMP-s, majd MSZP-s politikai elit (egyre inkább egymással is versengő) csoportjaitól származott. 89 Jellemző, hogy bár a „reform” fogalmának devalválódását és kiüresedését maga Kádár János is érzékelte - ahogy a KB 1984. április 17-i, általam gyakran idézett ülésén mondta: „Azt vallom, és azt is ajánlom, hogy mi a jövőben is a gazdasági irányítási rendszerünk továbbfejlesztéséről beszéljünk, és ne valami új reformról, vagy a reform reformjáról” -, a kifejezéstől sem ő maga, sem utódai nem tudtak el- és megválni. 1989 nyarán Budapesten Grósz Károly George Bushnak még mindig „a politikai reformmal összhangban a gazdaságban is modellváltásról” beszélt. MNLOL 002245/22 50
