Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
II. 1988 - Híd az állam és a társadalom közt
II. 1988 - Híd az állam és a társadalom közt hogy a második négyszemközti megbeszélésen csak a román tolmács legyen jelen; s végül - és legszimbolikusabban -, hogy valós közös kommüniké híján a külön-külön elkészített magyar és román sajtóközleményekből az utóbbit adják közre „közösként”. Grósz nyíltan és egyértelműen vereséget szenvedett, a mai angolban gyakran használt underdoggá77 vált. A fenti eseménysor jól illusztrálja (amit mintha ott és akkor Grósz teljesen elfelejtett volna), hogy az egyszerre változó és bővülő, fokozottan alakuló magyar belpolitikai játéktér változásai a korábbiaknál jóval komplexebb helyzeteket, akciókat, inter- és reakciókat eredményeztek, akár a külpolitika szintjén is. Az aradi fiaskó de facto gyengítette saját párttársaival és a keleti blokk szocialista internacionalizmusa ellenében a nemzetben való létezés tudatát és programját újjáélesztő és erősítő ellenzéki erőkkel szemben78, ráadásul az erdélyi magyarság ügyének fel nem vállalásával (az erővel való fellépés és a tudatosan vállalt konfrontáció hiányával) szembekerült az általános magyar közhangulattal, amely egyre nagyobb szimpátiával, s egyre nagyobb aggodalommal figyelte a romániai eseményeket. Hónapokkal azután, hogy az MDF 1988 márciusában két vitafórumot is rendezett a Jurtában, először konkrétan az erdélyi, majd általában véve a határon túl élő magyar kisebbségek helyze- téről/sorsáról. Grósz látványos politikai öngólt lőtt. Mindez természetesen politikailag csak hasznára volt az MDF-nek. Az 1988. szeptember 3-án a nyilvánosság előtt mozgalommá alakult szellemi kör-ellenzéki csoportosulás szervezeti kiépülésében jelentős szerepe volt annak, hogy a Fórum már az induláskor nem egyszerűen a szovjet típusú kommunizmus ideológiájával vagy annak valamely gyakorlati aspektusával fordult szembe, hanem aktuális kérdésekben - így az erdélyi magyarság ügyében - is pozitív és népszerű álláspontot képviselt az MSZMP-vel mint állampárttal szemben. Az MDF alapítóinak ezen képessége folyamatában egyre inkább felértékelődött, hiszen a(z egyre kevésbé) latens módon kifejlő 77 A képes beszéd szerint „a kutya, amelyik alul van”, a szótári meghatározás szerint „a gyengébb fél, aki az erősebbel küzd”. Az aradi találkozó paradoxonja az, hogy Grósz eredendően semmilyen szempontból nem számított underdognak, a megbeszéléseken mégis ezt a szerepet választotta. 78 Szimbolikus, hogy Grósz aradi kudarcát követően Pozsgay hivatali szobájában már nyíltan találkozott - itt csak a legismertebbeket kiemelve - Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba és Szokai Imre Csoóri Sándorral, Bíró Zoltánnal, Antall Józseffel vagy épp Für Lajossal. Szécsi: A „szabadság kis köreitől” a választási győzelemig... 206-207. 43
