Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
II. 1988 - Híd az állam és a társadalom közt
Mások szemével azok finanszírozhatatlansága - egyre nyilvánvalóbbá váltak, miközben az 1980-as években a minden korábbinál gazdagabbá váló54 Nyugat kontrasztjában a materiális legitimáció is gyorsulva erodált. A Kádár ernyője alatt egy pártként létező MSZMP-ben lélegző rivális irányzatok és azok reprezentatív „erős emberei” versengve keresték a helyzet (és helyzetük) politikai-gazda- sági-társadalmi megoldását, s ezen éleződő konfliktusoktól terhes kiútkeresésben a párton kívüli politikai csoportosulások helyzete is átalakult: deklarált ellenség helyett potenciális szövetségesként tűntek fel. A változó hatalmi erőtérrel együtt változó lehetőségek, s a (legalábbis) részben azok generálta 54 Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy az 1980-as évek thatcheri és reagani neokonzervatív (gyakorlatilag Milton Friedman-i) gazdaságpolitikájának térnyerésével, sikerével és ma- instreammé válásával léptünk be a fogyasztói társadalom (hamisan, s mégis oly hívogatóan csillogó) aranykorába - egyszersmind utat nyitva a globális szupergazdagok azóta is egyre bővülő kasztjának. 1992-es elemzések szerint 1977 és 1989 között, Carter, majd Reagan két elnöksége alatt, a 66 millió amerikai család felső 1%-ának (660000 család, átlag négy fővel számolva) adózás előtti átlagjövedelme 315000 dollárról 560000 dollárra nőtt, s a nagyvállalatok csúcsvezetői immár nem az átlagjövedelem 35-szörösét, hanem annak 120-szorosát (!) keresték. Az, hogy a gazdagabbak - akik csökkenő adóik mellett bővülő jövedelmeikből összegszerűen továbbra is ugyannyit fizettek az államkasszába - még gazdagabbá váltak ugyanakkor nem jelentette, hogy a szegények még szegényebbek lettek, mivel a növekedésből Amerikában a kis- és középvállalkozók is profitáltak, közvetlen (termelés, értékesítés) és közvetett (ingatlanárak, tőzsdei befektetések) módon is. Nagy-Britanniában a hasonló gazdaságpolitikajelentősebb társadalmi hatással járt, hiszen összekapcsolódott az 1910 körüli fénykorában még több mint egymillió munkást foglalkoztató bányaipar leépítésével, a veszteséges bányák bezárásával (1985-ben a nagy bányász sztrájk után 23 bányát zártak be; később, 1989-91-ben 30 további bányát privatizáltak). Margaret Thatcher az addig tradicionálisan a munkásosztályhoz tartozó férfiak tömegét terelte a szolgáltatások felé, így az ekkor feltörekvő brit középosztály egy része kényszerűen a hanyatló munkásosztályból származott/indult. Anomáliái és megkérdőjelezhető társadalmi igazságossága (nyilvánvaló igazságtalansága?) ellenére az 1980-as évek angolszász gazdasági modellje alapjaiban járult hozzá a Nyugat általános és látványos gazdagodásához, s a hidegháborút de facto megnyerő anyagi eszközök előteremtéséhez. A New York Times, a BBC News Magazine és az Economist cikkeinek felhasználásával. Sylvia Nasar, The 1980’s: A very good time for the very rich, NY Times, 1992. március 5. (http://www.nytimes.com/1992/03/05/business/the-1980-s-a-very-good-time-for-the-very- rich.html?pagewanted=all); Tom de Castella, The evolution of the middle class, BBC News Magazine, 2014. január 16. (http://www.bbc.com/news/magazine-25744526); The end of industry. The impending closure of Britain ’s last deep coal mines is a moment for reflection and awe, Economist, 2015. június 27. (http://www.econornist.com/news/britain/21656198-im- pending-closure-britains-last-deep-coal-mines-moment-reflection-and-awe-end) 34
