Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
II. 1988 - Híd az állam és a társadalom közt
Mások szemével fejleményeket látott, mely néhány megfigyelőt arra késztett, hogy a ma Budapestjét 1968 Prágájához hasonlítsák.” Richard Bassett kiemelte, hogy miközben ,,[a] párt kemény vonalasai minden fronton defenzívába szorultak”, a „[fjélhivatalos szinten, az előző ősszel írók által létrehozott Magyar Demokrata Fórum kommunista párttal kezdeményezett párbeszéde lehetővé tette a párthierarchia reformpárti tagjai számára, hogy pártonkívüli értelmiségiekkel vegyék fel a kapcsolatot. E dialógusban a legfontosabb vezető párttag Pozsgay Imre, akitől mostanság azt idézik, hogy ha a párt nem folytatja a reformokat, úgy ő maga arra kényszerül, hogy ’csatlakozzon azokhoz, akik a reformért harcolnak.’”35 A cikk szerint bár Poszgay és az MDF kapcsolatát a párt reformellenes erői ki akarták vizsgálni, fordulópontot jelentett, hogy az addig a kemény vonalasokhoz sorolt Barabás János - aki az Agitációs és Propaganda Osztály helyettes vezetőjeként a pártközpontban tevékenykedett (majd 1988 augusztusának végén az MSZMP Budapesti Bizottsága ideológiai titkárává választották) - a Magyar Hírlap hasábjain „félreérthetetlenül az ellenzékiek és értelmiségiek mellett kötelezte el magát, ’nem valamiféle demokratizálásra, hanem demokráciára’ híva fel.” Egy névtelenségét őrző nyugati diplomatát idézve az is szerepel: „Most, hogy Barabás a reformisták mellé állt, több KB-tag is követni fogja.”36 A Times szerzőjének már-már zavaró szó- és gondolatismétlésektől botladozó cikkének eredetijéből jelentős adag naivitás, vagy/és a valódi magyar belpolitikai helyzet meg nem értése is átsugárzik: „A radikálisabb reformokat sürgető belső nyomás felett a korosodó magyar vezető, Kádár János nemcsak hogy továbbra is jó egészségnek örvend, de nyilvánvalóan nem hajlandó lemondani. A hozzá közelállók semmi összeegyeztethetetlent nem látnak abban, hogy ő felügyelje a radikálisabb reformokat az országban. Budapesti megfigyelők tegnap rámutattak, hogy Kádár már hajtott végre reformokat 1956 után, s hogy azokat a jelenben sem kívánja akadályozni. ’A párhuzamok Dubcek Prágájával és nem 1956 Budapestjével adódnak’ - jegyezte meg egy párttisztviselő.”37 A valóságban az MSZMP harminckettedik éve regnáló főtitkára már testileg és szellemileg is nyilvánvalóan hanyatlott; akarata és megértése éppúgy bármely „radikális” - azaz érdemi - változás útjában állt, mint személye, 35 Richard Bassett, Reform Pressures on Hungarian Party, Times, 1988. március 23. 36 Uo. 37 Uo. 26
