Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)

I. 1987 - A szabadság egy kis köre és a párbeszéd fóruma

I. 1987 - A szabadság egy kis köre és a párbeszéd fóruma

„kutathatatlan” kapcsolatukat a nyugati hírszerző ügynökségekkel - kevés és jellemzően ad hoc kapcsolatokkal bírtak az angolszász országok diplomatáival éppúgy, mint azok Budapestre akkreditált újságíróival.5 Negyedszer, Kádár János és rendszere - a „magyar modell”6 - az 1980-as évek közepére Nyugaton Jugoszlávia mellett a legnépszerűbb, legelismertebb és legelfogadottabb kommunista rendszer lett. A keleti blokk éllovasaként (először épp Lengyelországot, majd Romániát utasítva maga mögé) így mind a főtitkár, mind pedig a személye által fémjelzett rezsim meglehetősen kiegyensúlyozott (olykor már-már kifejezetten jó) sajtóval bírt7 - 1956 tragédiájának és

5 E szempontból az 1981 októberétől megjelenő Beszélő készítői korai kivételt jelentettek. Az amerikaiak leplezetlenül kiálltak az általuk támogatott illegális csoport mellett. 1982 júniusában Harry E. Bergold budapesti amerikai nagykövet egy 22 nevet tartalmazó listát adott át Esztergályos Ferencnek, a Külügyminisztérium V. Területi Osztályán tett látogatása alkalmával. Ezen a listán több, később az Szabad Demokraták Szövetségében politikai karriert befutó ellenzéki neve szerepelt, akik miatt az Egyesült Államok „aggódott”. Ilyen volt például Solt Ottilia (a listán tizennyolcadikként), Iványi Gábor (a lista hatodik helyén) és Demszky Gábor (a listán másodikként megjelölve). Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNLOL) KÜM TŰK 4-10 002294

6 Maga Kádár János - aki szerint a szocialista táboron belül három gazdaságirányítási típus létezett: a szovjet, a jugoszláv és a magyar - minderről így beszélt az MSZMP KB-ban 1984. április 17-én: „Mindig hangsúlyoztam, hogy más szocialista országok gyakorlatát mi soha ne szóljuk le. Most mégis azt kell mondanom, hogy gazdaságirányítási rendszerünknek van bizonyos nemzetközi jelentősége.” A korra és a valós helyzetre nagyon is jellemző (s talán ugyanennyire értékmérő) adalék, hogy amerikai részről a magyar modell legkésőbb 1985 végére - nem mellékesen: ugyanekkor vetette fel Nick Salgo magyar származású budapesti amerikai nagykövet egy Kádár-Reagan-csúcs lehetőségét - önálló helyi értékkel bírt. 1986 folyamán egyre erősödött annak publikus, valamint diplomáciai/politikai tárgyalása, hogy a modell elemeit a gorbacsovi kurzus is átvehetné. A magyar modell egyediségének retorikai kiemelése ekkor szinte azonnal beépült a magyar diplomácia verbális eszköztárába, s innentől pozitív elemként való tudatos alkalmazása állandó eleme lett a magyar-amerikai interakcióknak. MNLOL 288. f. 4/198-199. ő. e. MNLOL KÜM TŰK 4-13 002654/1,4-14 0058314-14 005831/1

7 Kádár 1986 augusztusában (nem mellékesen: közeledve az 1956-os forradalom és az eltiprás három évtizedes évfordulójához) interjút adott az amerikai Time magazinnak. A magyar főtitkár ekkor már két évtizede nem nyilatkozott amerikai lapnak, így a beszélgetéshez a Time egyszerre négy prominensét is delegálta a magyar fővárosba. A több témát, így az ország gazdaságát, a második olajválságból (is) fakadó visszaesést, a magyar-amerikai kétoldalú kapcsolatokat, Mihail Gorbacsov fellépését, Kádár politikai hitvallását és Magyarország közelebbi jövőjét - így az esetleges utódlást - érintő kérdések és válaszok mellett érdemes a Kádár által a(z ellenjforradalomról elmondottakból

11