Kávássy János Előd: Mások szemével. A Magyar Demokrata Fórum az angolszász sajtó 1987-1990-es híradásaiban - RETÖRKI könyvek 22. (Lakitelek, 2017)
I. 1987 - A szabadság egy kis köre és a párbeszéd fóruma
Mások szemével Kádár véres felemeltetésének („Butcher of Budapest”) ellenére is.8 Mindezek fényében már könnyebben megragadható, hogy 1989-ben az MDF, s a nyomában (újjá)alakuló magyar politikai pártok, pontosabban azok képviselői miért jobbára a de facto ismeretlenségből léptek az angol nyelvű világsajtó munkatársai, s azok globális olvasóközönsége elé. kiemelnünk. „Olyan helyzet volt, melyben úgy éreztem, határozottan kell állást foglaljak, hogy fontos szerepet tölthessek be. Voltak mások, akik megtehették volna, de nekem jutott részemül. Nem kerestem magamnak. Abban az időben Magyarország a nemzetközi érdeklődés középpontjában állt, több okból is. Az én célom az volt, hogy Magyarország lekerüljön a címlapokról, és ez végül fokozatosan sikerült is. Akkori cselekedeteimért széles körben elítéltek, különösképpen Nyugaton. Mindenféle kellemetlen néven emlegettek. De képesek voltunk véget vetni egy nagyon véres eseménysorozatnak, mely polgárháborúhoz vezethetett volna. A dolgok visszatértek a normális kerékvágásba, és országunkat illetően fokozatosan új, kedvezőbb megítélés nyert teret.” Kádár János mondatai azért is érdekesek, mivel két évtizednyi elzárkózás után önként beszélt a témáról, a „[hja az elmúlt 30 évből egyetlen eredményt kellene választania, ami miatt emlékezzenek önre, mi lenne az?” kérdésre válaszolva. Később még azt is hozzátette: „Mindig kitartottam az álláspontom mellett, és mindig megfizettem a szükséges árat.” Fontos megjegyeznünk, hogy miközben élve az alkalommal Kádár már-már szinte a Moszkva által ráruházott szerep áldozataként állította be magát, a Time-ban legkevésbé véres helytartói indulása volt nyomatékos, a hangsúly immár az azóta letelt évtizedekben általa épített rendszer eredményein, és a főtitkár - „Magyarország politikai sakkmestere” (Hungary’s Political Chess Mater) - egyéni politikusi képességein volt. In: An interview with Kádár. A Communist who does it his way candidly assesses his aims and achievements. Time, 1986.08. 11. http://www.time.eom/time/magazine/article/0,9171,96200l-4.00.html Utóbbira példaként álljon itt a Kerepesi temető 21-es parcellájának ügye. A budapesti temetkezési vállalat - egyébként a hatályos jogszabályoknak megfelelően - 1983 elején bejelentette, hogy a Kerepesi temetőben felszámol tíz olyan parcellát, amelyekbe az utolsó hantolás legalább huszonöt évvel korábban történt. Ezen tíz parcella egyike azonban a forradalom áldozatainak végső nyughelye volt. A bejelentés óriási tiltakozást váltott ki az Egyesült Államok magyarjainak körében, s arról hamarosan már az amerikai sajtó is cikkezett. 1983. áprilisban a Washington Post, május elsején pedig a New York Times foglalkozott az üggyel. A Post cikkírója, Jack Anderson Egy temető eltörlése Magyarországon című cikkében így fogalmazott: „Az emlék az, amely mind közül a legjobban zavarja Kádárt, és kremlbeli mestereit. [...] Amit Kádár valójában felszámolni remél, az nem más, mint a szabadságharcosok emléke.” A budapesti temető ügye fokozatosan politikai üggyé lett, amely sok befolyásos embert is mozgósított: a The Washington Times 1983. június 15-i számában 18 közéleti személyiség fordult nyílt levélben Losonczi Pálhoz, a magyar Elnöki Tanács elnökéhez. Az aláírók közt találjuk Jimmy Carter korábbi amerikai elnököt éppúgy, mint az egyik legismertebb magyar tudóst, Edward Téliért - azaz Teller Edét. MNLOL KÜM TŰK 4-148 és 4-43 003885/2 12
