Kahler Frigyes: Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás, avagy társadalmi várakozás és valóság a vagyoni kárpótlás területén (forrásgyűjteménnyel) - RETÖRKI könyvek 21. (Lakitelek, 2017)
II. fejezet
Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás... sokat fognak ehhez hozzászólni. A harmadik, szintén fontos eleme ennek a címnek, ennek a kicsit hosszú címnek, hogy kárpótlásról van szó, nem pedig kártalanításról, még kevésbé kártérítésről. Jogászok tudják, hogy mi a különbség a jogintézmények között.” A miniszter ezután „történelmi jelentőségűnek” nevezte a törvényjavaslatot azzal, hogy „a tisztelt Országgyűlés hivatott elvégezni a kor által rá háruló feladatot, létrehozni egy új és demokratikus államszervezetet, jól működő és fejlődő gazdaságot, és mindezekkel megteremteni az elégedett és jómódú polgárok hazáját. Nagyon fontos, hogy a gazdaság stabil tulajdonviszonyok alapján álljon, ahol az állam garantálja a magántulajdon sérthetetlenségét. Ennek a feladatnak azonban addig nem tehetünk eleget, amíg nem nyújtunk elégtételt azoknak, akiket az elmúlt rendszerben igazságtalanság ért.” Ezután rátért az ismertetés annak indokolására, miért történik csupán részleges kárpótlás a sérelmekért. Egyrészt „örömtelinek” nevezi, hogy „az állam helyt áll az általa okozott sérelmekért”, másrészt „hálátlannak”, mert „jól tudom, hogy tökéletes kárpótlást 40-50 év elteltével nem lehet nyújtani. Nemcsak azért nem lehet, mert 40 év változásait lehetetlen meg nem történtté tenni, hanem azért sem, mert ez a 40 év, több mint egy emberöltő, sokak életéből visszavonhatatlanul elveszett.” A következő részből kitűnik egy meghatározó momentum, hogy ti. a tulajdonosok kárpótlása valójában a privatizáció egy alárendelt vonulata. „Ellentmondásos feladatok állnak előttünk, hiszen - mint már említettem - a tulajdonviszonyok stabilitása mellett végre kell hajtani a privatizációt, ami a tulajdonviszonyok mobilizálását kívánja meg, és közben úgy kell biztosítani a volt tulajdonosok kárpótlását, hogy a jelenleg befektetni vágyó kül- és belföldi tőke bízhasson vállalkozása állandóságában és stabilitásában. Mindenekfelett pedig figyelembe kell venni országunk anyagi helyzetét, teljesítőképessége korlátozottságát, és a jövő generáció teherbírását és boldogulási esélyeit is... Ezek a kompromisszumok óhatatlanul megakadályozzák az elérni kívánt cél tökéletes teljesítését... Ki kell mondani a nehéz és súlyos mondatot, az elvett vagyont nem lehet eredeti formájában visszaadni. Nem lehet, mert annak egy része már nincs meg, vagy annak idő közben jóhiszemű tulajdonosai alapvető változásokat hajtottak végre rajta, nem lehet, mert sok egykori tulajdonos nem él már, illetve nem tudna élni a vagyonához fűződő jogaival és kötelezettségeivel, továbbá nem lehet, mert a nemzet teherbíró képessége ezt nem teszi lehetővé.” 74
