Kahler Frigyes: Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás, avagy társadalmi várakozás és valóság a vagyoni kárpótlás területén (forrásgyűjteménnyel) - RETÖRKI könyvek 21. (Lakitelek, 2017)
II. fejezet
Az anyagi kárpótlás és a rendszerváltás... termőföldnek vagyonrészként történő kiadására, határozott időre történő haszonbérbe adására is.” 2. § A Ftv. 28. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A bevitt föld tulajdonosa a földjét (részarányát) elcserélheti a bevitelkori aranykorona értékben a szövetkezet erre a célra kijelölt földjére.” 3. § A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény (a továbbiakban: tv.) 39/A §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A termelőszövetkezet vagyonából tagjainak a ledolgozott évek arányában szövetkezeti vagyonrészt juttathat.” 4. § A tv. 129. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Új termelőszövetkezet alapítása vagy más termelőszövetkezetbe beolvadás céljából a termelőszövetkezetnek legalább tizenöt tagja kiválhat.” 5. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba. Az 1-3. § rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Az Antall József által meghirdetett kormányprogram a kárpótlás kérdéskörét egyébként nem érintette. így sem az államosított bányák, bankok és üzemek, gyógyszertárak, üzletek, lakások és más az államosítás során ingyenesen elvett javak mikénti rendezése sem került szóba. De nem tartalmaz a kormányprogram reflexiót azokra a jogszabályban megállapított ellenér- ték-szolgáltatásokra sem, amelyeket a kommunista kormányzat egyszerűen mellőzött, így a 600/1945. ME rendelet szerint állami tulajdonba került 1000 kh.-t meghaladó birtokok ellentételezése. Nincs rendelkezés az ún. zsidó letétek sorsának kérdéséről, az Országos Zsidó Helyreállítási Alapok részére átadandó vagyonról, valamint a 9590/1945 ME rendelettel a megsemmisített ítéletek elszenvedőinek, illetve hozzátartozóinak megnyitott kártérítési igény rendezéséről. A tény, hogy a kormányprogram valójában nyitva hagyta a vagyoni kárpótlás megoldásának nagy részét, egyben azt is jelentette, hogy a kárpótlási szabályok kialakítását semmilyen ígérvény sem kötötte. Ezért azt a kormány - az Alkotmánybíróság hathatós közreműködésével - a reálpolitikai igények érvényre juttatásával oldhatta meg oly módon, hogy az a kárt szenvedettek szempontjából korántsem volt optimális. 60
