Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
7. Társadalmi hatások
7. Társadalmi hatások 7. Társadalmi hatások A Lenin Kohászati Művek székhelye, Miskolc az észak-magyarországi régió közigazgatási, gazdasági, oktatási, tudományos és innovációs központja, közel 160 ezer lakossal. A fontos kereskedőutak mentén épült település, amely 1365-ben Nagy Lajostól kapott városi rangot, már a középkorban is kereskedőváros volt, de csak a török idők történelmi viharai után indult igazán fejlődésnek. A 18. században már fűrészmalma, papírgyára, sörfőzdéje és puskaporkészítő üzeme is volt a városnak. A 18. század végére - 19. század elejére tehető az üveghuták és vashámorok megjelenése, melyet elősegített az, hogy a környező vidék fában igen gazdag. Az üveghuták és hámorok körül kialakult települések közül mára több is (Alsóhámor, Felsőhámor, Ómas- sa, Bükkszentlászló) Miskolc része lett. A 19. század második felétől a fejlődés felgyorsult, részben a kiegyezés utáni kedvező politikai helyzet, részben a vasútvonal hatására. Diósgyőrben nagy kohászati üzem épült, számos nehéz-, könnyű- és élelmiszeripari gyár, üzem jött létre, fejlődött a barnakőszén-bányászat is. A város lakossága negyven év alatt csaknem kétszeresére nőtt. Miskolc város lakosságának alakulása 1850-2016 250000 200 000 150 000 100000 50000 0 1850 1870 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2011 2016 17. ábra. Forrás: KSH népszámlálások adatai (és azok továbbvezetése 2011 után) 97
