Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere
6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere nyíltan vállalják, már nem csupán a hazai alternatív mozgalmakkal tartottak fenn kapcsolatokat, hanem konspirativ eszközökkel nyugati tanácsadóik is befolyásolták itthoni intézkedéseiket. Az új hatalom, kialakulásának első pillanatától kezdve, nem tartotta fontosságának megfelelő rangján a nemzetgazdaság ügyeit. Németh Miklós - az átmeneti időszak miniszterelnöke - panaszolja visszaemlékezésében, hogy a rendszerváltás tárgyalási menetét dirigáló kerekasztal résztvevőinél nem tudta elérni a gazdaság problémáinak napirendre vételét. Ezt tartja a rendszerváltás egyik „eredendő bűnének”. Bizonyára ennek is következménye a kormánya által kezdeményezett, illetve a parlament által meghozott gazdaságot érintő törvények lesújtó eredménye, vagyis a gazdaság ügyeinek periférián kezelése. Általánosságban elmondható, hogy korunk hazai reformfolyamatai egyes szakaszainak formálásában egymástól jelentősen különböző vezető rétegek vettek részt és ez rányomta a bélyegét az ország azt követő fejlődésére. Az egyes politikai szereplők között a karakterisztikusan eltérő értékközösségeket, sőt a szakmai, foglalkozásbeli különbözőségeket találunk. Jellemző az egykor volt párt-, vagy iskolatársak befolyása, túlzott dominanciáját, a reál-humán, illetve műszaki, közgazdasági, jogi végzettségűek, pénzügyi-guruk időszakos hatalomgyakorlása. Szinte a teljes magyar elit kipróbálta már befolyásának érvényesítését nemzetünk sorsának alakításában. A hatalom gyakorlóinak szakmai túlsúlya arányában megfigyelhető a politikai programok és kormányzási módszerek közötti jelentős eltérés, a demokrácia értelmezésének különbözősége és világnézeti különbségek is. Elég csak az egykori műszaki és agrár előképzettségű és a mostani jogi és humán végzettségű parlamenti képviselők egyoldalúan magas arányára és az ebből is adódó gyakran szögesen eltérő szemléletükre gondolni. Azt tapasztalhatjuk, hogy az egyes szakmacsoportok társadalompolitikai törekvéseit, és az e célból alkalmazott módszereit, alapképzettségük jellemző sajátosságai, meghatározó módon befolyásolják. Például, amíg egy műszaki szakember a megismert természeti törvények logikája szerint az anyag célszerű formálásával alkot, a jogász az ember által - gyakran politikai befolyással - létrehozott törvények, jogszabályok figyelembevételével végzi munkáját. A két szakterület eltérő belső sajátossága gyakran más-más beállítottságú embereket, adott esetben eltérő érdeklődésű, érzékenységű vezetőket formál. A korra általában jellemző a reálértelmiség szerepének mellőzése, ami téves kormányzati következtetésekre adott és ad jelenleg is késztetést. A 93
