Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... reformfolyamatokat indító egykori események ismerete nélkül nem lehet reálisan értelmezni jelen helyzetünket sem. Ennek figyelmen kívül hagyása végső soron a nemzet egészséges fejlődésének egyik akadályozójává válik. Lehetett volna-e sikeresebb az átalakulás? A válasz egyértelműen igen! Lehetett volna, sőt kellett volna, hogy másképpen történjenek a dolgaink ahhoz képest, mint ami napjainkig az elmúlt 26 évben megvalósult. Nem csupán a szomszédos, velünk hasonló sorsú államok példájára hivatkozhatunk, amelyek a rendszerváltásuk előtti időben, gazdasági versenyképességükben a magyarországi szint után következtek, most pedig - mivel másképpen, jobban hajtották végre az átalakításukat - már megelőztek bennünket. Lehet saját nemzeti történeti példát is felhozni. Az 1980-as évek állapota, vagyis a rendszerváltás előtti lehetőség ugyanis sokban hasonlított az 1867-ben a kiegyezéssel lezárult, „rendszerváltási” időszakéhoz. Az akkori, az ország élén álló elit bölcsen, a nemzeti haladás mellett döntött, és sikeresen megvalósította elhatározását. Kezdetét vette az ország felvirágoztatásának néhány békés évtizede. Nekünk sajnos a rendszerváltás során nem volt megfelelően bölcs értelmiségi, politikai elitünk. Nem volt egy Deák Fe- rencünk. Nem voltak a reformot, a fordulatot helyes irányba terelni képes államférfiúink, és nem volt - de az óta sincs - kellő nemzeti együttműködési kultúránk. A sajátosan magyart, a legjobb lehetőséget nem kerestük! Helyette a vezetés csupán - szolgalelkűen és naivan - szinte változatlan formában másolni akarta a számunkra alkalmatlan nyugati példákat. A két említett időszak következménye egyértelmű. A kiegyezés utáni három évtized alatt hazánk gazdasága, ipari fejlettségi szintje Európa centrum-országainak közelébe került: a fő mutatók tekintetében a hatodik lettünk. Most pedig, az eltelt közel ugyanannyi idő alatt, gazdaságunk kontinensünkön a perifériára került. A munkaképes lakosság több mint 10%-a, mintegy 500 ezer ember, közöttük a legaktívabb szakemberek külföldön keresik megélhetésüket. Az itthon maradottak egy jelentős hányada bérrabszolga gyanánt, a multinacionális cégek tulajdonában lévő üzemekben, az anyavállalatok alkalmazottai bérének egyharmadáért kénytelen munkaerejét eladni. A legutóbbi rendszerváltás nem társadalmi katarzissal, megtisztulással, ment végbe, hanem - a nemzetközi kínálkozó lehetősséggel élve - békés tárgyalások eredményeként zajlott le, a sokévi, főleg a gazdaság területén végbement változások következtében, a hatalom, túlérett gyümölcsként hullott az új politikai erők ölébe. 94
