Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
6. A rendszerváltás eszmei, politikai és személyi háttere
Ehhez hozzá kell tenni, hogy a nagyvállalatok vesztesége nem utolsó sorban annak volt köszönhető, hogy míg az 1968-as mechanizmusreformban kidolgozott ármechanizmus szerint az alkatrészeket, részegységeket gyártó kisebb üzemeket a szabadáras kategóriákba sorolták, a tipikusan végtermékeket, vagy nagy volumenben alapvető szerkezeti anyagokat gyártó nagyvállalatok a kötött árak kategóriájába estek, így árollóba kerültek: növekvő beszerzési árak mellett az értékesítési áraik kötöttek voltak. E mellett a külkereskedelmi árszorzók is úgy kerültek meghatározásra (közepes devizakitermelési mutató alapján), hogy az export egy része eleve veszteséges lett, de mivel konvertibilis devizaszerzés céljából, vagy a szovjet relációjú nyersanyag (főleg olaj) ellentételezéseként szükség volt rájuk, az exporttevékenységet folytatni kellett. Természetesen ez csak úgy volt lehetséges, hogy a vállalatok állami támogatást kaptak, ami azután a reformközgazdászok szemében az alacsony hatékonyságú gazdálkodás bizonyítéka volt. A helyzet tovább rosszabbodott az ország hetvenes évekbeli eladósodása után, mert egyrészt a szükséges adósságszolgálat miatt erőteljes megszorításokra került sor, másodsorban azért, mert paradox módon az eladósodás, amelyért való felelősség joggal a reformközgazdászokra hárul5, pont az ő helyzetüket erősített meg. Az 1977-es úgynevezett struktúrapolitikai határozattal a pártvezetés tett még ugyan egy kísérletet a gazdasági szerkezet megváltozott viszonyoknak megfelelő átalakítására, egy éven belül azonban felülkerekedett az a nézet, hogy a szerkezeti átalakítás központi eszközökkel nem oldható meg, e változásoknak piaci hatásokra kell végbemenniük. Az ezt követő időkben - gyakorlatilag a nyolcvanas évtizedben - a gazdaságirányítás egyre inkább elszakadt a valós élettől és egyre inkább a fantazmagóriák kategóriájába tartozó szabályozó eszközöket kezdett alkalmazni. Ennek tipikus példája volt az 1981-es árszabályozás, amely az exportáló vállalatoktól A rendszerváltás hatása a magyar iparra... 5 Az 1973-as arab-izraeli háború, következményeként létrejött olajembargó hatalmas árhullámot indított el. Ebben az árrobbanásban Magyarország 20%-os cserearány veszteséget szenvedett el (az importárak 20%-kal nagyobb mértékben növekedtek, mint az exportárak), ami 800 millió dolláros hiányt eredményezett a külkereskedelmi mérlegben. Ha ekkor a kormány megteszi azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyeket 1979-ben már (a űzetőképtelenség elkerülése miatt) kénytelen volt, akkor az ország elkerülhette volna az eladósodást és annak máig tartó hatását. Hogy nem így történt, abban döntő szerepe volt a reformközgazdászoknak, akik a hitelfelvétel mellett álltak ki az akkori vitákban (míg például a hitelfelvételt ellenző László Andort, az MNB akkori elnökét, rövid úton nyugdíjazták). 90
